Heineken kupa döntő


Mivel a következő szezonban az európai rögbi kupák szerkezete jelentősen átalakul, a Heineken-kupától is búcsúzhatunk, mind a névtől, mind a lebonyolítás módszerétől. A 19 kiírás alatt eddig összesen hat-hat angol, francia és ír győztese volt a tornának. Az egyik mostani döntős, az angol Saracens újonc, szám szerint a tizenhetedik csapat, amelyik a döntőbe jutott. A másik finalista, a Toulon a jelenlegi címvédő: ha sikerül idén is győzniük, akkor ők lehetnek a harmadik – és ugye utolsó – csapat, amelyik meg tudja védeni a címét. Ez eddig csak a Leicesternek és a Leinsternek sikerült. Ha a külsőségeket nézzük, mindkét csapat jelentős pénzügyi háttérrel rendelkezik, vörös-fekete a hazai mezük, és mindkét oldalon visszavonul egy-egy meghatározó, korábbi angol válogatott játékos (Steve Borthwick, Jonny Wilkinson). Persze ez mondhatni csak a jéghegy csúcsa, de igen komoly összecsapást láthatnak majd a Millenium Stadiumban a nézők a holnapi napon!

Mindkét csapat az élen zárta a bajnokságuk alapszakaszát, és az elődöntők után a döntőkbe is bejutottak. A Toulon viszonylag simán intézte el a másik újgazdag csapatot, a Racing Métro-t a Lille-ben rendezett meccsen, míg a Saracens számára az első félidő nehéz volt az idény végére feltámadó Harlequins ellen, de a végén nagy fölénnyel behúzták az elődöntőt otthon. A Heineken-kupában a Toulonnak volt simább dolga az egyenes kieséses szakaszban: a két korábbi ír kupagyőztest, a Leinstert és a Munstert verték meg simán otthon. A Saracensnek a harmadik ír továbbjutó jutott a negyeddöntőben, és az Ulster ellen végül kibrusztolták a győzelmet, vagy inkább az északírek engedték ki azt a kezeik közül. Az elődöntőben viszont megmutatkozott a szerecsenek ereje: az örök második Clermont-t söpörték el Londonban.

A két klub nyilvánvalóan szeretne egy kupát még emlékbe adni a visszavonulóknak. Az angol csapatnál először kérdéses volt, hogy a visszavonuló csapatkapitány, Steve Borthwick képes lesz-e pályára lépni, de végül felépült a sérüléséből, és vállalja a játékot. Az ellenfélnél Jonny Wilkinson köszöni szépen, jól van, bár ez lesz valószínűleg az utolsó előtti meccse aktív karrierje során (ne legyünk igazságtalanok: a kiváló francia sarkazó Sebastien Bruno is visszavonul a Toulonból az évad végén). A Saracens örülhet, hogy Chris Ashton bombaformában van, Owen Farrell igen megbízható irányítóvá érett, és van két kiváló leválójuk a skót Kelly Brown és a namíbiai Jacques Burger személyében, és akkor még Billy Vunipoláról nem is esett szó, aki Angliában megkapta az Év Felfedezettje díjat. Hátul pedig még ott van Andy Goode és Marcelo Bosch is, akik nem csak rúgni tudnak.

A Toulonnál sem kell szégyenkezni persze a játékosok miatt. Wilkinsonról esett szó, centernek ott van a franciák buldózere, Mathieu Bastareaud, de a veterán ausztrál Matt Giteau sem rozsdásodott be! A szélre idén megszerezték Brian Habanát: a dél-afrikai játékost mintha csak a Heineken-kupa miatt szerződtették volna. A Saracens esetében a Vunipola, a Toulonnál a szintén angol Armitage testvérpár tudja a frászt hozni az ellenfelekre: nyolcas poszton Steffon a legjobb Franciaországban – csak az angolok beválogatási szokása miatt nem játszhat a válogatottban. Elöl pedig ott van Schalk Brits, aki idén nagyon pontos a bedobásoknál.

Tipp: a Toulon nagyon nehezen, de megnyeri a mérkőzést – akár egy szokásos Wilkinson drop is lehet a végén. 1.62