Tényleg csak a pénz számít?


Egyre szánalmasabb és egyre pénzéhesebb ez a fickó. Végre legalizálhatja azt a rengeteg pénzt, amit az arab haverjai a zsebébe tömködtek, hogy cserébe tolja ő is a labdarúgó vb-t Katarba. Ezt a súlyos vádat különben mindenki kikérte magának. Még a német futball-isten, Franz Beckenbauer is esendő volt a kataros balhéban. De hát persze ez sem igaz, csak senkinek sincs kedve erről beszélni. Most viszont végképp, és ami fontos, hivatalosan is ölelgetheti a fehér disdásába (elterjedt arab ruhaviselet) öltözött spanjait. Az edző, bejelentése óta spanyol anyanyelvű olajbáró lett. Manchester benzinkutasai a szerződés megkötése után elégedetten hozathatnak maguknak konzumnőket, mondjuk a magyar való és híresnős világból.

Pedig annak idején mindenki azt hitte, hurrá, itt a legkisebb fiú. Aki elindult, hogy szép lassan megmutassa a világnak, mire képes! Amikor a Barcelona B edzőjének kinevezték kapaszkodott a lehetőségbe, bizonyította, hogy ért a focihoz. Jó volt a munkája, szép eredményeket ért el a kiscsapattal. Csak a saját nevelésűekre támaszkodott, igaz más nem volt. Terelgetett, tanítgatott, egyre tökösebb lett.

Aztán válságba került az első csapat. Valószínűleg kemény munkával, sok lobbizással, de csak megkaparintotta a vezetői posztot. Egész Európa ujjongott, amikor megmutatták az emberei a sok passzos, pilinckázós játékát. Amivel Pepe, a portugál balerina, olyan szépen megszívta magát. Amitől a taplófejű annyira ideges volt, hogy futtában szíven rúgott minden Barcást. A labdabirtoklás hozsannája volt a katalán taktikája. Mindenki leborult előtte, annyira szép volt az újdonság. Férfiak szentté akarták emelni, nők gyereket akartak tőle. Csak a csúcsra, csakis oda, mindig feljebb jutott a görbe lábú. Majd lelépett.

Aztán megjött a Bayernhez. Szép csapatot kapott, amely annak idején még az ő Barcelonáját is oda vissza kalapálta. Mindenki azt hitte, hogy majd a kitűnő alapanyagból még jobbat, a csúcs szuper germán Fussball Gottot formázza meg. Ehelyett egy unalmas, a nemzetközi foci életben, a Bayernhez méltatlan eredményeket izmozott össze. A gólvonalról visszafordulós, pepecselős stílus lett a trend Münchenben. Jó, a Bundesligába majdnem mindenkit levertek, de ez alap a bajoroknál. Ha pedig kritizálták, sértődöd primadonna fennhéjazásával hisztizett. Kinyírta a jókat, oda vitte a gyapotszedőit óriási fizetésért. Megvett lassú védőt, idétlen fejű chilei középpályást, örökké sérült spanyolt. A haverokat. Érthetetlen játékos politika, gyengülő eredmények.

Majd a szokásos hercehurca a jövőjével kapcsolatban. Most meg a végeredmény. Oda megy, ahol a gazdagság eddig nem párosult felhőtlen örömmel. Nyögés, magyarázkodás, terméketlen pénzfolyatás. Évente edzőcsere. De a pénz sose fogy el. Azt vesz meg a főhős, akit akar. Szép. Egy a fontos: pénz mindig legyen. Még több pénz. Egészen sok pénz!

Fogadjunk nem találta ki senki, hogy Josep Guardiola i Sala-ra gondoltam. A Manchester City következő edzőjére.

Fogadj a futsal Európa-bajnokság meccseire!