Ki állítja meg a Juventust?


„Minél több dolog változik, annál több minden marad változatlan.” A híres francia kritikus, Jean-Baptiste Alphonse Karr bizonyára nem volt nagy rajongója az olasz focinak, ám ez az idézet tőle mostanában nagyon is illik a Serie A küzdelmeire. De akár Gary Lineker híres szavait is átszabhatjuk egy kicsit: „a futball egyszerű játék; 22 férfi kerget egy labdát 90 percen keresztül és a végén a Juventus nyer.”

Az elmúlt öt év a Serie A-ban rendre arról szólt, hogy a Juventus megnyeri a bajnokságot. Még az előző szezonban is képesek voltak a végső győzelemre, pedig akkor – főleg az elején – volt felfordulás rendesen az Öreg Hölgynél, sok játékos távozott. Egészen novemberig nem jöttek az eredmények, de aztán minden visszatért a rendes kerékvágásába és zsinórban ötödik alkalommal lett bajnok a Juventus.

Volt egy periódus, amikor 26 meccsből 25-öt megnyertek – pedig a szezon elején az első tíz bajnokiból csak hármat tudtak behúzni. Ráadásul új rekordot is felállítottak a kapott gólok tekintetében: Gigi Buffon hálója 974 percen keresztül maradt érintetlen. Emiatt könnyen azt gondolhatjuk, hogy a Juventus szinte legyőzhetetlen és a nyáron történt események csak rátesznek erre egy lapáttal.

 

Régi arcok új helyeken

Meddig lehet még mindezt fokozni? Nos, a Juvét gyakran nevezik „tolvajnak” az ellenfelek szurkolói és ezt a nem túl hízelgő jelzőt azzal érdemelte ki a torinói klub, hogy mindig nagy összegeket költ az átigazolási időszakban, hogy összevásárolja a riválisok legjobb játékosait. A Juventus idén nyáron is 120 millió eurót költött igazolásokra és megvette azt a két legjobb futballistát, akik még nem tartoztak a kötelékükbe. 

Gonzalo Higuaín érkezése előtt 36 gólt rúgott 35 meccsen az előző szezonban, ezzel rekordot is döntött. Bár nem túl valószínű, hogy megismételné majd ezt a teljesítményt 2016/17-ben, de Paulo Dybala mellett nagy dolgokat láthatunk majd tőle. A Juve szempontjából pedig nem utolsó sorban a játékos eligazolása Nápolyból jelentősen gyengítette a Napolit.

Ugyanez elmondható Miralem Pjanic-ról. A bosnyák középpályás hihetetlenül kreatív és mesterien lövi a szabadrúgásokat. Érdemeit Itália-szerte elismerik, amióta megérkezett Lyonból. Az AS Roma szurkolói viszont már biztos nem tapsolják meg a megmozdulásait (sőt!) – ez az ára annak, ha fekete-fehér mezre cseréli valaki az addigi szerelését.

Azonban nem csak ez a két játékos az, akiket szokatlan környezetben láthatunk majd. Hogy ne menjünk messzire, a másik torinói csapat, a Torino FC kispadján az a Sinisa Mihajlovic ül majd, aki az előző szezonban az AC Milan edzője volt. Na, és hol lesz majd az első tétmeccse? Naná, hogy a San Siróban. Most visszavághat azért, hogy a Milan az előző szezon közepén menesztette, pedig a csapat akkora már kezdett összeállni a keze alatt. Nagyon úgy tűnik, hogy Bruno Peres a Torinóból az AS Romába igazol, de még nélküle is egy fiatal, sikerre éhes csapatot irányíthat majd Mihajlovic, amelytől joggal tarthatnak majd az ellenfelek.

 

Mi változott még?

Az AC Milan – csakúgy, mint előzőleg a Fiorentina és a Sampdoria – Vicenzo Montellát rakta Mihajlovic helyére, de az átigazolási szezonban nem sok támogatást kapott az új edző. Az a néhány „leakciózott” játékos, akiket megvásároltak, aligha segítenek majd abban, hogy újra régi fényében tündökölhessen a Milan. Mindeközben a levegőben lóg a klub esetleges eladása mindenféle rejtélyes kínai befektetőknek, ám a tranzakció aligha történik meg még az idén. 

Az Internél gyorsabban történtek a dolgok. Az Erick Thohir tulajdonában lévő klubot a Suning Group fantázianevű kínai konzorcium vette meg és első lépésként elküldték Roberto Mancinit, hogy az Ajax egykori edzőjét, Frank de Boert ültessék a helyére. 

Mauro Icardival kapcsoltban rengeteg átigazolási pletykát lehetett hallani, de a csapatkapitány marad az Internél. Nagyszerű befejező csatárról van szó, akit többször kéne helyzetbe hozni ahhoz, hogy jobban kamatoztathassa ezt a képességét. Ever Banega és Antonio Candreva pont ezért érkezett a középpályára, míg Ivan Perisic és Stevan Jovetic a szélekről igyekszik majd minél hatékonyabbá tenni az Inter támadásait.

Ahogyan az Arsenal, úgy a Napoli is nagyon szerette volna leigazolni Icardit. Érthető módon a nápolyiak szeretnék valahogy pótolni Higuaínt, de egyelőre csak a lengyel válogatott Milik érkezett, aki nyilván nem lesz képes ugyanazt a szintet hozni, mint amit az argentin produkált az előző szezonban. Higuaín távozása után a kilences mezt nem adták oda senkinek sem Nápolyban és hát nem valószínű, hogy szombat estig, azaz a szezonnyitóig elkelne az.

Ami még igazán figyelemre méltó, az a Sassulo sztorija. A kis klub a szemünk láttára növekszik évről évre és már az Európa Ligában vitézkednek, mindössze három esztendővel azután, hogy feljutottak a Serie A-ba. Sikerült megtartaniuk Domenico Berardit, aki nagyszerű támadó és még mindig csak 22 éves.

Az, hogy a Juventus zsinórban hatodszor lehet bajnok, valószínűleg nem hozza lázba a semleges szurkolókat. De van más is, ami csodálatra méltó az olasz bajnokságban: a szenvedély, a cselek és a vibráló játék ígérete még azt is felülírja, hogy a bajnokság végkimenetele eléggé kiszámítható.