Wengernek távoznia kellene


Tényleg azt szeretném, hogy Arsene Wenger bajnoki címet nyerjen a Premier League aktuális szezonjában. De nem azt, hogy az Arsenal. Csak Wenger. Májusban az Islington Town Hall erkélyén akarom látni, ahogy negyedmillió ember ünnepli őt. Azt akarom, hogy az egyik kezében a trófea, a másikban pedig egy pohár jó scotch legyen. Azt akarom, hogy miközben a trófeát tartja, azon megcsillanjon a napfény, hogy a tévénézők millióinak beleégjen ez a kép az agyába. Aztán pedig azt akarom, hogy beszéljen.

„Én nyertem ezt meg” – mondaná. „Nem ti. Nem ők. Csak én. Építettem egy csapatot. Meg egy stadiont. És ti mit csináltatok? Nyafogtatok. Évekig.”

Majd nyafogós hangon folytatná: „Költs egy kis pénzt, Wenger! Vegyél egy védőt, Wenger! Igazolj egy kapust, Wenger!” 

De itt még nem lenne vége: „Láttam a szánalmas tüntetéseiteket. Láttalak a “Fan TV”-ben siránkozni, miközben épp a szurkolói boltban voltatok. Hallottam a telefonhívásokat, olvastam az üzenőfalakat. Soha nem volt hitetek. Egy pillanatra sem. Az elmúlt tíz évben mindannyian mondtátok már, hogy távozzak. Úgyhogy ez a siker most az enyém. Nem a tiétek. Az enyém.”



Tweet: „Amikor azt hinnéd, hogy az Arsenal Fan TV már nem süllyedhet mélyebbre, akkor jön ez a piros pulóveres pasas…”

Ezután azt akarom, hogy lehúzza a scotch-ot, a földhöz vágja a poharat és távozzon örökre. Wenger egy ilyesfajta kilépőt érdemelne. Így kéne visszavonulnia.

Ám az Arsenal nem lesz idén bajnok, igaz? Hiányoznak az együttesből azok az apró tényezőknek, melyek egy bajnokcsapatnál megvannak, és aminek összességét úgy is hívhatnánk, hogy a Roy Keane dzsúsz. Komor, rosszkedvű, de megfelelően eltökélt futballisták, vér és verejték. Illetve a képesség arra, hogy egy bedobást normálisan elvégezzenek. 

Mindez soha nem volt aktuálisabb, mint most, a Watford elleni meccs után. Az a Watford nyert 2-1-re az Arsenal vendégeként, amely valójában a Pozzo család (Gino Pozzo olasz üzletember, a Watford tulajdonosa – a szerk.) egyik megmagyarázhatatlan befektetése. A csapat, amit egy olyan edző treníroz, aki még angolul sem tud és nem mellesleg december tízedike óta nyeretlen volt. Velük játszott az Arsenal és ellenük volt 2-0-s hátrányban negyed óra után. 

A gólok milyensége pedig ragyogóan tükrözi, hogy mi hiányzik az Arsenalból. Annak a rosszul eltalált szabadrúgásnak soha nem kellett volna egyáltalán a kapuig elérnie. A második gól meg egy Arsenal bedobás után született: Gabriel egyszerűen homályra dobta be a labdát, Aaron Ramsey a közelében sem volt és Etienne Capoue lecsaphatott a játékszerre. Ezeket a hibákat aztán elhibázott passzokkal és lecsúszó lövésekkel próbálták orvosolni. Persze a lojális szurkolók azt mondhatják, hogy centikre voltak az egyenlítéstől Lucas Perez kapufája során, de a realisták tudják nagyon jól, hogy a Watford több gólt is rúghatott volna, nem csak kettőt. Például egy jogosnak tűnő tizenegyest sem adtak meg a vendégcsapatnak.



Tweet: Hétfő  Arsene Wenger: „Ez a legjobb keret, amivel valaha dolgoztam."
              Kedd – Az Arsenal kikap a Watfordtól.

Ez ma az Arsenal. Egy olyan csapat, amely képes hétvégén simán elintézni idegenben a Southamptont, hogy aztán a saját szurkolói előtt arcra essen. Alighanem a Chelsea-t is megverik szombaton. Mert általában ezt csinálják, ha olyanokat írok, mint most. De aztán hamarosan újra kikapnak majd.

Azt akarjátok, hogy működjön. Imádkoztok érte. Tudjátok, hogy a világ jobb hely lenne, ha működne a dolog. Ha egy tiszteletreméltó edző az önállóság fényes ideájával, saját nevelésű játékosokkal, alázatos futballal érvényesülhetne. De ez nem történik meg. És bármennyire fáj, bármennyire nem akarjátok, nem is fog működni az egész addig, amíg Wenger nem távozik végre.