Rooney visszatérésből lehet még tündérmese, de csalódás is


A narratíva szempontjából Wayne Rooney visszatérése az Evertonba tökéletes. A nagy hazatérések mindig remek történetek, a tékozló fiútól kezdve Odüsszeusz utazásain át, az emberiséget végigkísérték a hasonló sztorik: a főhős elhagyja otthonát, kalandozik, majd hazatér. Az ideális vége az lehetne a dolognak, hogy Rooney drámai körülmények között győztes gólt lő majd a Manchester United ellen és az Everton megnyeri a bajnokságot – vagy ami még hihetőbb, az FA Kupát.

Azért mindezzel kapcsolatban vannak kételyek. Kétségtelen, hogy Rooney rendkívüli karriert hozott össze. Ő az angol válogatott és a Manchester United valaha volt legeredményesebb góllövője. Öt bajnoki címet nyert, illetve egy BL trófeát és még mindig csak 31 éves.

Ugyanakkor mindig lesz egy kis hiányérzet Rooney-val kapcsolatban. Ez lehet, hogy nem fair vele szemben, sőt abszurd dolog ilyesmiket mondani. De ettől még lehetetlen elhessegetni azt a gondolatot, hogy nem érte el mindazt, mint amire hivatott volt – legalábbis abból kiindulva, ahogyan berobbant a világ élvonalába még a 2004-es Európa-bajnokságon, amikor 18 évesen úgy tűnt, hogy a Föld egyik legjobb játékosa lesz belőle.

Amikor 2004-ben a második gólját belőtte a horvátok ellen a harmadik csoportmeccsen, akkor bekerült a játékosok legfelső kategóriájába. Aztán a negyeddöntőben eltört a lábközépcsontja és utána már soha nem volt olyan, mint előtte. Kiveszett belőle a játék élvezete. „Csupán” egy lett a nagyon-nagyon jó játékosok lajstromában.

Emiatt persze nem kell aggódniuk az Evertonnál. Az ő szempontjukból végül is mindegy, hogy a rég-új igazolásuk beváltotta-e a fiatal korában hozzá fűzött reményeket, vagy sem. Ők csak megszerezték Anglia legeredményesebb góllövőjét a 32. születésnapja előtt. Mellette Michael Keane, Jordan Pickford, Sandro és Davy Klaassen is az érkezők között van, szóval mozgalmas napokon vannak túl a Goodison Parkban.

Ideális esetben Rooney afféle pótapa lesz a fiatal játékosok számára, legyen szó megvásárolt futballistáról, vagy saját nevelésről. Valaki, aki jól ismeri a klub értékeit és helyét a közösségben. Annyi a kérdés, hogy vajon még mindig elég jó-e?

A legutóbbi pár szezonban minden gólját durva verbális vihar követte a közösségi médiában, néhányat maga a játékos kommentált, azt sugallva, hogy még mindig számolni kell vele. Ez nevetséges. Talán Rooney-nak szüksége van valamiféle vélt ellenségre, hogy motiválja magát, de az igazság az, hogy a legtöbb kritika azért érte, mert nem játszott túl jól. 

A gyorsasága megkopott és gyakran úgy tűnt, mintha csak a totyogna a meccseken. A befejezések sem mentek már úgy, mint régen – valószínűleg az önbizalomhiány miatt. José Mourinho sok lehetőséget adott neki a kezdőcsapatban, de látva a tompaságát, Rooney hátrébb került a rangsorban és a szezon végére csak azért léphetett pályára, mert a többi támadót az Európa Liga meccsek miatt pihentette a portugál menedzser.


Ez most nem valami önkényes kampány Rooeny-val szemben. A valóság az, hogy tavaly őszre világossá vált: már nem elég jó ahhoz, hogy az első csapat oszlopos tagja legyen. Az igazi probléma pedig az, hogy egy rossz formában lévő Rooney egyszerűen borzasztó. Ő nem az a fajta játékos, aki kevésbé jó passzban is legalább stabil teljesítményt hozna. Ha hiányzik belőle a spiritusz, akkor teljesen üressé válik. A legutóbbi két szezonban 42 meccsen volt kezdő és mindössze 13 gólt rúgott. Ez csak részben volt amiatt, hogy rendre hátrébb vonva futballozott. Ezt megelőzően 11 szezonon át rendre kétszámjegyű volt a góljainak száma egy-egy idényben. 

Talán a kisebb elvárások fekszenek majd neki az Evertonban. Talán Rooney-t megfiatalítják majd az új kihívások. Talán elfogadja majd a csökkentett szerepet, bár az, hogy újra a válogatottságról beszélt, nem ezt jelzi. Ő egy öreg 31 éves. Akár szimplán amiatt, hogy mennyi meccset játszott – 755 mérkőzés a klubjában és a válogatottban – vagy a testfelépítése miatt, esetleg ahogyan törődik magával, ő már nem az a játékos, aki régen volt. Tizennyolc évesen elképesztő fizikai erővel, kirobbanó energiával és dagadó mellkassal láthattuk, most meg elég simán veszít párharcokat. 

Azt nyilatkozta, hogy legelöl akar játszani, de az már biztos nem megy majd úgy, mint amikor 16 évesen debütált az Everton első csapatában. Viszont voltak arra utaló jelek, hogy Rooney képes lesz változtatni a játékán úgy, mint ahogyan Paul Scholes és Ryan Giggs tette és akkor visszatérése több lesz egy jó anekdotánál – főleg, ha az Everton tényleg leigazolja Christian Bentekét vagy egy hasonlóan erős felépítésű középcsatárt Romelu Lukaku helyére.

Rooney visszatéréséből lehet tündérmese, de van ok a szkepticizmusra.