A Manchester Unitednek és Mourinhónak szüksége van egymásra


„Tipikus City.” „Mi vagyunk az Everton, nem?” „Ez a Liverpool” – és még napestig sorolhatnánk az ilyen és ehhez hasonló szurkolói frázisokat. 

Minden egyes futballklub szurkolói úgy gondolják, hogy kedvenc csapatuk valamiért különleges és természetesen már csak ezért is jobb az összes többinél a világon. Ez így van és kész, ez az érzés minden drukker DNS-ébe kódolt dolog. Ha ezt nem érted, akkor menj és nézz krikettet, vagy valami mást.

Persze a legtöbbször nyilvánvaló badarságokról van szó, de hát így működnek a szurkolók. Így kell működniük, különben mi értelme lenne a drukker létnek? 

Többek közt ez is az oka annak, ahogyan a Manchester United előkészíti José Mourinho érkezését. Kis túlzással vörös szőnyeg, fanfárok, fehér füst, meg minden amit akarsz; azt jelzi, hogy Louis van Gaal ideje lejárt és jön az új menedzser, aki nem más mint a Sepcial One. 

Két évvel ezelőtt Van Gaal egy tiszteletre méltó edzőként érkezett az Old Trafforda. Győztes típusként, aki képes volt Jedi trükkökre is, mint például amikor a 2014-es vb-n becserélte Tim Krult Jasper Cillessen helyére a Costa Rica elleni tizenegyespárbaj során. Krul kivédte közép-amerikaiak szemét, a hollandok meg bejutottak az elődöntőbe.

Most meglehetősen kopott hírnévvel távozik és hát volt olyan megmozdulása is, melyet örökre elraktunk a „humorosba”.

Ő lett az a furcsa edző, aki hanyatt vágta magát egyszer a spori előtt, és akit ha meglátnak a televízióban Közép-Anglia szerte, akkor a nézők csak rosszallóan felhúzzák a szemöldöküket. Na, és nem mellesleg, hány álmatlan éjszakát okozott a Manchester United szurkolói számára a holland mester ügyködése? 

Ezerszer leírták már, hogy Van Gaal szembeköpte a United hagyományait azzal, hogy nem támadó focit játszatott a csapattal. De ez még talán a legkisebb gond, nem igaz?

Leginkább azzal okozott borzasztóan nagy csalódást, hogy két év alatt a közelébe sem került a bajnoki címnek, az európai kupákat meg már inkább hagyjuk is. Ezek azok a dolgok, melyek igazán számítanak és nem az, hogy milyen felfogásban játszik a csapat.

A futballszurkolók olyanok, amilyenek. De arra fogadhatsz, hogy ha MU új menedzsere egy év után bajnok lesz a Premier League-ben úgy, hogy falat húz a saját tizenhatosára és Wayne Rooney-ból középhátvéd lesz, mindenki minimum lovagi címet követel majd az edzőnek.

Mourinho győztes típus és addig nem nyugszik, míg az egyre gyarapodó ellenlábasai arcába nem dörgölheti újabb sikerét. És a Manchester Unitednak pont egy ilyen ember kell. A MU nem az a klub, amely szereti sajnáltatni magát, ott azt szeretik, ha irigykednek rájuk. Szükség van egy felvágós valakire.

Gianni Infantino Launches FIFA Presidential Campaign Manifesto : News Photo

Márpedig a portugál edző kellően magabiztos és arrogáns. Tudjuk, milyen képességei vannak és most pont ilyesmire van szüksége a MU-nak. A támadófutball, a saját nevelésű fiatalok szerepeltetése és a régi elvek most mind-mind nem számítanak. Győzniük kell és vissza kell kerülniük a trónra ahonnan annyira szerettek lenézni a többiekre. 

A Chelsea-től való keserves távozás után Mourinhónak is erre van szüksége. Az biztos, hogy roppant szórakoztató lesz azt látni, ahogyan eléri majd a céljait. Afelől pedig senkinek ne legyenek kétségei, hogy a portugált kicsit sem érdekli majd az, amikor megmondják neki, mit hogyan kéne tennie. 

A lényeg, hogy győznie kell és kész.

Ugyanis a Manchester United nem engedheti meg magának azt, hogy tovább csökkenjen a szerepe Angliában és Európában.