A Hull-Leicester (2-1) szezonnyitó tanulságai


Előzetesen sokan temették a Hull City-t, ám a frissen feljutott gárda alaposan rácáfolt a károgókra. Sőt, szenvedélyes és megalkuvást nem tűrő játékkal rukkoltak elő a bajnoki címvédővel szemben. Úgy futballoztak, amire joggal lehetnek büszkék a szurkolóik – ilyenkor semmi szükség arra, hogy öltönyös marketingesek döntsék el azt, hogy mi a jó a drukkereknek. 

A győzelem ellenére azért azt is látni kell, hogy a Hull keretében nincsenek olyan játékosok, akik a szezon mind a 38 meccsét képesek lehetnek megnyerni. Ám elég jók voltak ahhoz, hogy a bajnoki címvédő taktikáját alkalmazva legyőzzék a Leicester City-t. 

A hazai csapat középpályája igencsak masszív volt – ugyanezt láthattuk a Leicestertől is az előző szezonban. A stabilitást leginkább Sam Clucas ellentmondást nem tűrő játéka szolgáltatta, akit a két szélen David Meyler és Tom Huddlestone segített.

Jake Livermore játszott a védelem közepén és előzetesen ezt sokan nem tartották jó ötletnek, mégis jól ment neki. Mellette Curtis Davies is bebizonyította, hogy miért tartották egykor olyan sokra a játékát. 

Mike Phelan menedzsert sem vette komolyan senki, de nagyszerűen megszervezte csapata játékát. Ez persze még csak az első forduló volt és a Hull akár ki is eshet a szezon végén, de az kétségtelen, hogy az utolsó pillanatig küzdenek majd.

 

Megújulás kell a Leicesternél

International Champions Cup 2016 - Leicester City v Barcelona : News Photo

 

Teljesen másképp alakultak volna a dolgok, ha a támadásokat másképp vezeti az első félidőben a Leicester City. Caludio Ranieri olyan embereket rakott a kezdőbe, akik mintha inkább akadályozták volna egymást abban, hogy megszülessen a vezető találat. 

A négy gyors támadó szerepeltetése – Riyad Mahrez, Demarai Gray, Ahmed Musa és Jamie Vardy – nem működött egy olyan hátvédsorral szemben, amely nagyon mélyen védekezett és alig lépte át a félpályát. 

Musa ugyan meggyőző teljesítményt nyújtott, de túlságosan tisztelte éktársát, Jamie Vardy-t. Sokszor kereste őt labdával, miközben talán jobb döntés lett volna tőle, ha inkább egyedül kezd valamit a játékszerrel. Musa képes lehet meghúzni a váratlant, ha engedik neki, de most ez nagyon hiányzott.

Shinji Okazaki jó igazolásnak tűnik, de még nem tudott teljesen beilleszkedni a csapatba. Ranierinek lesz dolga vele bőven, hogy kihozza belőle azt az intelligens játékot, amire ő valójában képes.

 

Robert Snodgrass: a kemény munka meghozza gyümölcsét

Bátran kijelenthetjük, hogy Robert Snodgrass sokkal jobban élvezte ezt a szezonnyitót, mint a legutóbbit. A játékos két évvel ezelőtt igazolt a Hullba – afféle nagy nyári fogásként – aztán az első meccsén (ahol legyőzték a QPR-t) kificamodott a térde és lőttek az egész szezonjának.

Tavaly már újra játszhatott a másodosztályban és most a skót válogatott játékos az 57. percben megmutatta, milyen jó bal lába van. Egy nagyszerűen eltalált lövés győzelmet ért, pedig sokan azt hihettük, hogy a Leictester képes lesz legalább a döntetlent megőrizni. 

Ha Snodgrass nem sérül meg később, akkor igazi legendává válhat a Hullban. A szezonnyitó meccsen nyújtott teljesítménye egy remek lépés volt e felé.