Carlos Tévez visszatér a West Hamhez, hogy mindent elrontson?


Érdekes hírek láttak napvilágot a kelet-londoni főhadiszállású West Ham United környezetéből: a pletykák szerint a klub társtulajdonosa, David Sullivan megpróbálja visszacsalogatni Carlos Tévezt a Boca Juniorstól mégpedig heti 250 ezer fontos fizetéssel. De vajon van-e ennek az egésznek valóságalapja?

Nem mintha Tévez rossz játékos lenne, bár kihagyott egy teljes európai szezont, sőt már betöltötte a 32.-ik életévét még mindig képes lehet gólokat lőni a Premier League-ban.

Persze motiválhatja az argentint egy esetleges visszatérésre az óriási fizetés mellett az a tény, hogy 2006-07-os szezonban játszott már a „kalapácsosoknál” és többször is kinyilvánította, hogy szereti a kelet-londoni klubot. De vajon megérné visszahozni a kétségkívül jó képességű, de sokat duzzogó és lazsálásra is hajlamos támadót az egyesületnek?

Az ellenérzéseim nem a játékosnak szólnak, hanem sokkal inkább Sullivan úrnak, aki futball-menedzsert akár játszani csak éppen nem valami konzoljátékon, hanem a valóságban.

West Ham's co-owners David Gold (L) and : News Photo

Támadóra valóban szükség, de vajon a sikeredző, Slaven Bilic Tévezre építené a gárda támadójátékát? Erősen kétlem.

Ráadásul emiatt felvállalná a karizmatikus horvát edző a konfliktust a mostani csapat legnagyobb sztárjával Dimitri Payettel, aki ezzel az igazolással elveszítené a legjobban fizetett játékos címét is csapaton belül. Nem valószínű.

És szükség van egy nagy egóval megáldott játékosra, aki nem éppen közösségi ember, ráadásul alig pár szót beszél még mindig angolul? Természetesen nincs.

Még Sullivan úr nyilatkozatán se érződött úgy, hogy biztos a dologban:

„Úgy gondoltam, ez egy hihetetlen ajánlat volt egy olyan valakinek, aki szereti a klubunkat. Nekünk természetesen hazárdjáték is, hiszen mégiscsak 32 éves és egy ideje már Dél-Amerikában játszik”

West Ham United v Bolton Wanderers : News Photo

„Nem reklámfogásnak szántam ezt a transzfert. Benne láttam, hogy az első számú támadónk lesz, hiszen remek szezont játszott a Juventussal is és alapjában egy fantasztikus játékosról beszélünk.”

De vajon hol húzódik meg az a határ, amennyit az egyesület mennyit hajlandó fizetni ilyen körülmények között?

Az a fázis miszerint „benne láttam, hogy az elsőszámú támadónk lesz” azt sejteti, hogy a klubtulajdonos nem itt tervezi a spórolást, pedig ha egy egyesület erős akar építeni, akkor szilárd alapokra kell alapozni és senki nem lóghat ki nagyon se túlságosan fölfelé, se lefelé.

Őszintén be kell vallani ugyanakkor, hogy David Sullivan, David Gold és Karen Brady tulajdonoshármas tavaly fantasztikus munkát végzett a West Hammel. Nyélbe ütötték a korábban bizonytalannak tűnő új stadion projectet, rendbe rakták a költségvetést és a klub szakmailag is egyértelműen fejlődő szakaszba lépett. Remélhetőleg a vezetők ezek után is a földön maradnak, és nem kergetnek irreális álmokat, amik meghaladnák a jelenlegi lehetőségeiket.

Elkészült a csodálatos új stadion, ami hétről-hétre tele van szurkolókkal és ugyan a csapat is erősödik, de egyelőre még mindig nem versenyképes az élvonal sztárcsapataival. A legjobb játékosok nem fognak csak azért a „kalapácsosokhoz” igazolni, mert van egy modern stadionjuk és az előző szezon végén 7. helyen végeztek a bajnokságban.

Nézzük meg Payet példáját!

West Ham United v Crystal Palace - Premier League : News Photo

Ha azt mondjuk, hogy jelenleg ő az egyik legpiacképesebb francia futballista, akkor keveset állítunk, így igen valószínű amennyiben minőségi ajánlatot fog kapni aligha marad a West Hamnél. Pedig egy évvel ezelőtt még viszonylag ismeretlen futballista volt, akinek legalább annyira szüksége volt a klubra, mint annak rá.

Az egyesület mindenesetre kiváló ugródeszkának bizonyul ahhoz, hogy ambiciózus játékosok jó teljesítménnyel rukkoljanak elő a kelet-londoniak kötelékében, mielőtt nagyobb gárdákhoz igazolnának.

Nem véletlen, hogy a gárda legjobban teljesítő játékosai Payet, Michail Antonio, Cheikou Kouyate, Mark Noble, Aaron Creswell, és Manel Lanzini mind olyan játékosnak bizonyulnak, akik éhesek a sikerre, de erre természetesen meg is voltak az okaik.

Még egyikük se érte el a labdarúgás legmagasabb csúcsait, nem szerepeltek a legmagasabb rangsorolt egyesületekben, nem játszottak a leghíresebb nemzetközi kupasorozatokban.

Természetesen vannak olyanok is a keretben, mint az Arsenalt és a Barcelonát is megjárt Alex Song, de a középpályás – az előbb említettekkel ellentétben – teljesen tűz és elszántság nélkül játszott, elsősorban a fizetése érdekelte. Persze játékosként nem lehet összehasonlítani a kamerunit Tévezzel, de az utóbbinak felkínált hatalmas fizetés miatt az ember automatikusan vonna egyfajta párhuzamot.

Ha valamit tanult a gárda a 2016-os szezonból az nem lehet más, hogy elsősorban motivált, összetartó társasággal lehet jó eredményeket elérni, az egyénieskedések és sztárallűrök viszont sokkal inkább kerékkötők lehetnek.

Véleményem szerint a siker érdekében a „kalapácsosoknak” továbbra is ezen az úton kellene haladnia a következő, 2016-17-es szezonban is.