Az Arsenal lehetne Európa szupercsapata


Az Arsenalnál azzal vigasztalódhatnak, hogy a Bajnokok Ligájában nem az ő vereségük volt a legsokkolóbb ezen a héten. Ez a kétes érdem a Barcelonáé. Hovatovább, az Arsenal kudarca még csak nem is volt váratlan. A bajorok azt az Arsenalt verték el, amely a Watfordtól is képes volt kikapni pár hete hazai pályán. Az Allianz Arénában pedig mindig is szenvedtek, de még hogy! 

Ha nehéz idők jönnek, akkor mindig érdemes a pozitív dolgokba kapaszkodni. Az Arsenal esetében ez ironikus módon azt jelenti, hogy sikerült alacsonyan tartaniuk a kapott gólok számát. Ha nincs néhány pontatlan befejezés a Bayern részéről vagy a spori kicsit szigorúbb és David Ospina nem mutat be néhány bravúrt, akkor könnyen kaphattak volna akár hetet-nyolcat. Ám az eredmény és főleg a mutatott játék annyira nyomorult volt, hogy a továbbjutás már most teljesen reménytelen.

A lelátón pedig újra nyílt elégedetlenség lett úrrá. Mindez még hagyján, de még a sajtó is Wenger ellen fordult, pedig általában eléggé tisztelettudóak vele szemben (ahogyan azt José Mourinho szereti is hangsúlyozni). A Twitteren még a legelvakultabb Wenger rajongók is szembesülnek a szomorú valósággal. Az Arsenal TV-ben, ahol meg a legkeményebb dolgok folynak, először a nyers düh szabadult el, hogy aztán katatón bambulás legyen belőle. Amikor ezek a srácok odáig jutnak, hogy egy egészséges hisztit sem tudnak produkálni, akkor tényleg rossz a helyzet.


Azt nem lehet állítani, hogy az Arsenalnak ne lett volna taktikája Münchenben és egy kis periódusban még működött is az. Egy kicsit. A Bayern ugyan végig jobb volt, de volt néhány veszélyes kontrája az Ágyúsoknak. Sajnos nem úgy sikerült a meccs, ahogyan azt szerették volna, kicsit olyan volt a dolog, mint amikor az első korsó sör nagyon jól esik, aztán az este abba torkollik, hogy eltöröd mindkét lábad valami lépcsőn leesve. Az sem mentség Wenger számára, hogy a játékosai „mentálisan összeomlottak” mert ez túl gyakran történik, szóval ez simán lehet az ő hibája.

Mondhatnánk, hogy ez lenne a megfelelő időpont arra, hogy Wenger távozzon, de sajnos az már elmúlt. Igaz, kevés edző állt föl a megfelelő pillanatban. Például Bob Paisley-nek sikerült ez, amikor 1983-ban kupát és bajnokságot nyert. Vagy Sir Alex Ferguson is még idejében lépett le 2013-ban. Wenger makacs maradása nem igazán hasonlít Brian Clough helyzetéhet, hiszen az Arsenal nem fog kiesni, de nehéz elhessegetni azt a gondolatot, hogy a 2014-es vagy a 2015-ös FA Kupa győzelem után kellett volna távoznia a francia mesternek.


Ugyanakkor Wenger öröksége marad majd a klubnál és ez így van rendjén. Átalakította az Arsenalt, nyert egy rakás ezüstöt, veretlen szezont produkált, a legnagyobbak közelébe emelte a csapatot és ott is tartotta egy évtizeden át, miközben egy új stadion is jutott nekik. Sikerült Herbert Chapman nyomdokaiba lépnie.

Az Arsenal a leggazdagabb klubokkal konkurál, Európa egyik leggazdagabb városában egy jól menő ligában futballozik és rendszeresen bejut a Bajnokok Ligája egyenes kiesés szakaszába. Az egyik legsikeresebb európai csapatnak kéne lenniük, mondjuk a Real Madrid közvetlen riválisának. Ehelyett a "futottak még" kategóriában vannak már túl hosszú ideje.

Egy Arsenal szurkolónak még 2008-ban teljesen rendben volt azt mondani, hogy „vigyázz mit kívánsz” – akkor ugye az Arsenal zsinórban öt meccset elveszített még november előtt. Mindez még akkor is megállta a helyét, amikor 2011-ben elbukták a ligakupa döntőt a Birminghammel szemben és negyedikek lettek a bajnokságban. De még 2013 márciusában sem volt ezzel gond, amikor kikaptak a Tottenhamtől és addigra minden kupából kiestek a Bradford és a Blackburn jóvoltából.