Végre nem csak turistaként utazhatunk az Eb-re!


A magyar labdarúgó-válogatott tagjai már nem csak turistaként utazhatnak az Eb-re, hanem kemény melóval kerültek a 2016-os francia tornára. Annyira szokatlan ez, hiszen sokan úgy nőttek fel, hogy nem látták a csapatot nagy viadalon. Akik meg látták, azoknak inkább a lemondós depiség járt az utóbbi harminc évben. Jó, nem annyi, hiszen 1996-ban kijutottunk az atlantai olimpiára, de hát az nem ugyanaz, mint egy kontinensviadal, pláne nem egy vb. Ünneplünk, pedig csak ott vagyunk, de hát ez a „csak” akkora királyság, mintha megnyertük volna a tornát!

Aztán lassan el kellene töprengeni a labilis helyzetű játékosoknak azon, hogy mit akarnak! Szeretnének-e aktív részesei lenni egy – hát valljuk be nem annyira könnyen elérhető – menőségnek, vagy inkább a saját bukszájukra koncentrálnak, netán sérelmeiket szeretnék gyógyítani a duzzogásukkal.

Mert ha csak a kassza felé fordulnak, ami elég király dolog, de csak ücsörögnek a kispadon, esetleg a fakóban, vagy hovatovább az ifiben pörögnek, az nem biztos, hogy garanciát jelent az Eb-re történő utazásra.

Szalai Ádám, bármennyire is gáláns a pálinkás invitálással, még most időben kellene rendeznie a sorsát a jövő nyári programja miatt! Biztos melengető életérzés az eurót befogadni, főként nagy mennyiségben, de Storckot a gazdagság nem érdekli, ha a hatékonyságot nézi. Amikor döntenie kell egy karakán Priskin, egy tökös Böde és egy tehetős Szalai között, hát biztosan nem fog molyolni. Még ha az egyik kiválasztott irodalmian nyomja a dajcsot, akkor sem. Ami egyetlen erénye volt jó pár meccsen. Ami egyébként pont nem volt fontos a pályán.

A másik Stieber Zoltán. Akit, nem is értem miért, de a „szép”, ám nem különösebben okos Labbadia jegel a Hamburgnál. A ballábas szöcske mocorog, menne északról, mert érzi, hogy a válogatottnál a sorsa ingatag, ha klubjában csak a kispadot fényesíti.

Amúgy meg kimondottan penge volt a szövetségi kapitány, amikor félreállított embereknek adott lehetőséget, akiknek pont nem volt vesztenivalójuk! Így olyat tettek, amitől még most is hüledeznek a magyar népek! Kleinheisler, Nagy Ádám, Guzmics Richárd, Kádár Tamás büszke, dacos harcos. Az volt egykor Juhász Roland is, de bizony új helyzet állt elő és neki is kapaszkodnia kell a beszállókártyáért.

Fogadjunk, hogy lesz, aki még időben riadót fúj magának, különben kimarad a nagy buliból! 

Fogadj már most az Európa-bajnokságra!