Mitől ennyire jó az osztrák válogatott?


A hét eleje óta forgatom magamban azt a gondolatot, hogy lassan alapba kapcsolhatjuk a szánkat az osztrák labdarúgással kapcsolatban. Mert jaj, annak idején, ha sikerélményre volt szüksége a magyar labdarúgó-válogatottnak, akkor a vezetők addig telefonálgattak, míg a szomszédok odatartották magukat egy méretes zakóhoz. Kellemes ellenfél, bemutathatta végre a szocializmus, hogy képes elverni a kapitalizmus mámorában fetrengő osztrák gáncsoslábúakat.

Óh, az meg mekkora volt a nyolcvanasban, amikor Döme tanár oktatta, vagyis röptette a szárnyas ausztriai védőket a kapu előtt!!! Aj, mi meg visítottunk, hogy adjad még te aranylábú gyerek, húzz még egyet, kajálják a cseleidet a sógorok! Minden fájdalmunk és büszkeségünk benne volt abban, ahogyan szurkoltunk a Fa szappantól illatozó osztrákok ellen. Meg a Kardos kisgatyára vetkőzése is örök emlék. De kár! Oda a kisgatya is, oda van Kardos Jóska, szegényt még a szíve is húzza a balatonfüredi szívszanatóriumban. Hol van már a mi dicsőségünk?

Ennyi nyammogásos időutazás után, vissza a jelenbe! Az osztrákok olyan simán jutottak ki a jövő évi franciaországi Eb-re, hogy már most pakolhatnak. Utolsó csapásként azokat a svédeket trancsírozták szét a halszagú Skandináviában, akik minden egyes nagy nemzetközi tornára elsőként jutnak ki, igaz onnan elsőként is mennek haza, de legalább Ibrahimovics minden meccsen sodor egy remek gólt.

A tévés elemzéskor Francisco Risitas és kollégája egyből kiemelte, hogy naná, nincs mit csodálkozni, hiszen az összes osztrák válogatott csapattag a német Bundesligában, vagy máshol focázik! Így könnyű, ezt beszélik a megmondók!

Egy frászt! Ott arra használják az eszüket, hogy tényleg felneveljenek olyan embereket, akik majd felnőttként büszke bajnokságokban dolgoznak! Már a 2007-es junior vb-n is annyira jól pörögtek, hogy befutottak a negyedik helyre, és onnan menthetetlenül dübörögnek előre.

Azt mondják a nagyokosok, hogy könnyű az osztrákoknak, mert mindenki jó helyen játszik, jó bajnokságban, nagymenőkkel. Igen ám, de odáig el kell jutni. A kicsiket fel kell nevelni, hogy aztán elvigyék őket a gazdagok. David Alabáért alamizsnát, 200 ezer eurót fizettek a bajorok, most meg semmi pénzért nem adnák el senkinek. Vagy ha mégis, akkor irdatlan nagy összegért, egészen pontosan 38 millió euróért! A mi vb hős meg nem hős fiataljaink úgy kóvályognak ide-oda a világban, tuti biztos, hogy semmi emlékezetes nem lesz belőlük.

Fogadjunk, hogy a magyar tehetségek kereskedelme csak néhány embernek jó. De nem a magyar focinak!

Fogadj Eb-selejtezőkre!