Az Anglia - Olaszország meccs taktikai elemzése a 2-1 után


STERLING KÖZÉPEN

A meccs előtt azt feltételeztük, hogy Wayne Rooney abban az esetben kerülhet a bal oldalra, ha Anglia a 4-3-3-as játékrendszert választja. A 4-2-3-1-ben inkább a center, azaz Daniel Sturridge mögött képzeltük el Wayne posztját, de Roy Hodgson ezt a feladatot Raheem Sterlingre bízta. A liverpooli játékos ebben a pozícióban nem is okozott csalódást, már rögtön a negyedik percben eleresztett egy lövést, ami az oldalhálóban kötött ki. Az angol csapat nagy erőssége, hogy a saját, lendületes ütemében képes támadásokat építeni, és néha voltak arra utaló jelek, hogy ezt a fajta taktikát sikerül is a csapat előnyére fordítani. Ez persze könnyű egy olyan játékossal a pályán, mint Sterling, akinek legfőbb erénye a sebessége, ráadásul képes intelligens és higgadt maradni a kulcspillanatokban. Ez talán Sturridge egyenlítő góljánál látszódott a legjobban, amikor remekül ugratta ki a gólpasszt adó Rooneyt a bal oldalon. Sturridge az este folyamán jól játszott, nem csak a gólja miatt, hanem végig konzisztenesen mozgott keresztbe, ezzel is megnyitva a területet maga mögött.

A BALOLDAL

Igazából rejtély miért akkora meglepetés, hogy Rooney a baloldalt szerepelt, hiszen rengeteg alkalommal ugyanezt a szerepkört töltötte be a Manchester United színeiben a 2007-08-as szezon során, Ferguson meg is jegyezte, hogy milyen hatékonyan támadja a kaput Rooney a szélről átlósan bemozogva. Rooney már az előtt mutatta egy kevés jelét annak, hogy hasznos lehet ebben a pozícióban, mielőtt tökéletes labdával szolgálta ki Sturridge-ot. Néha ő és Sterling váltottak a szerepeken, melynek eredménye az lett, hogy Leighton Baines kissé jobban előrehúzodott, így a második félidőben Antonio Candreva előtt túl nagy terület nyílt, aki könnyedén ívelhetett a második gól előtt Mario Balotelli kobakjára. Baines nem lesz büszke magára, amiért ilyen mélyről érkezve, ennyire buta módon elszállt a lövőcselre. Volt egy másik aspektusa annak is, hogy miért volt zavar a rendszerben, ha Rooney középen kapta a labdát: Reflexből baloldalra tekintett, majd miután leesett neki, hogy ott neki kellene érkeznie, inkább visszafordult és egy hátrapasszal oldotta meg a helyzetet. Lehet, hogy idővel kiválóan beletanulna ebbe a posztba Rooney, de jelenleg nehezen nevezhetjük vitathatatlan sikernek a tegnap esti próbálkozást.

STEVEN GERRARD

Óriási előny, ha egy olyan passzolási készséggel megáldott játékosod van a középpálya hátsó részein, mint Steven Gerrard. Ráadásul Olaszország ellen különösen fontos szerepe volt, hiszen az angol csapat lendületes kontráihoz elengedhetetlenek a hosszú, pontos, megfelelő erővel kivitelezett mélységi passzok. A probléma csupán ott van, hogy Gerrard eredendően nem egy védekező ösztönnel megáldott játékos. Emiatt nagyobb terület maradt a Gary Cahill, Phil Jagielka középső védőpáros előtt, ami többször is lehetőséget biztosított Balotellinek arra, hogy távoli átlövésekkel próbálkozzon. Persze igazságtalanság lenne emiatt csak Gerrardot okolni, de érdemes lenne elgondolkodni egy vérbeli védekező középpályás szerepeltetésén ebben a pozícióban. 

4-4-2?

Roy Hodgson állandó támadásoknak volt kitéve, hogy miért favorizálja annyira a 4-4-2-es játékrendszerhez, pedig aki látta Anglia meccseit az elmúlt két évben, az tudja, hogy ez megalapozatlan vád. Ráadásul azzal sem könnyítette meg a saját dolgát Hodgson, hogy nem igazán ragaszkodott a kitalált rendszerhez, vagy amikor igen, akkor sem úgy tette, ahogy mondjuk a Dortmund esetében láthatjuk. A Borussia Dortmund esetében például nyilvánvaló, hogy két középpályás bármikor azonnal hátra tud zárni szükség esetén, úgy hogy a forma nem bomlik meg, és remekül betudják szűkíteni a helyet zónavédekezéssel. Anglia próbált valami hasonlót kivitelezni a 4-2-3-1-gyel is, de a probléma az volt, hogy mindig túl sok hely maradt a baloldalon, mely megnyitotta az utat Candreva számára.

ÍTÉLET

Anglia tisztességesen küzdött ezen a mérkőzésen. Lendületesen játszottak, de Danny Welbeck és Rooney is ígéretes helyzetben hibázott, Salvatore Sirigu bemutatott három szép védést is, két büntetőt is számon lehetne kérni a játékvezetőn, igaz az olaszok kétszer is eltalálták a kapufát. Az angolok támadójátéka kiszámíthatatlan és kreatív volt, a problémák a védekezéssel voltak, azon belül a már többször is emlegetett bal oldallal. A 4-2-3-1-es rendszer egyszerűen túl támadó szellemű egy ilyen magas szinten játszó ellenféllel szemben, így fontolóra kellene venni a 4-3-3-as rendszerre való átállást. Ez azt jelentené, hogy visszább kellene vonni a középcsatárt egy szinttel, mellé kihelyezni Alex Oxlade-Chamberlaint vagy Jack Wilshere-t, míg a bal oldalon maradhatna Wayne Rooney, viszont immáron jóval kevesebb védekező feladattal.

Fogadj a Világbajnokságra ITT!