Kirándulás a nagypályás magyar Disneylandbe


Már az előjáték is belehúzott az idegembe – ahogyan ezt később a villamoson hallottam egy helyi Kisgrófótól – mert születési időt, helyet, nevet kellett leadni, amivel a barátom kikérte a tikettet. Azaz csak kérte volna, de a hivatalos ember jelezte, hogy a személyi igazolvány is fontos kelléke a belépésnek. Kicsit felugrott a vércukrom, de ha ez a szabály, akkor azzal szembe menni kivégzés.

Ennek ellenére elszántam magam. Ahogyan kibújtam a metróból azt vártam, hogy a tömegben eltévesztem az utat, de a legkeményebb kihívás az volt, hogy szökkenve átléptem a folyadék csíkokon, a fekvő droidokon.

Ahogyan közeledtünk a villamoson a pálya felé, egyre többen szálltak fel piros-fekete csíkos sállal a nyakukban, sőt még a hideg ellen védő ülőszivacs is ilyen színű volt. Mondjuk pont három embernél láttam ilyet. Lehet, hogy már hazai környezetben is kockázatos klubszínekben tolulni?

Megkönnyebbülésemre összefutottam a barátommal, akiben több szempontból is nagyon bíztam. Helyi lévén ismerte a viszonyokat, nem tíz évente kirándul a nagypályás magyar Disneylandbe. Meg régebben birkózott. Nagy súlycsoportban! Az fontos!

Jegy a kézben, szigorúan feketébe öltözött zorall külsejű biztonsági emberek, tapizás az eldugott pia után, majd a belépő kapu. Azt hittem beszorulok az eszközbe, mert megakadt a forgásban. Itt a vége a kalandnak, rácsos sütiként fejezem be az életem, gondoltam, de kiszabadultam.

Az stadion alig változott a legutóbbi látottakhoz képest, a pálya viszont tükörsima volt. Tizenkét évvel ezelőtt, az akkori edző-parancsnok a hó eltakarítása miatt csíkokat dózeroltatott a pályára. Persze, hogy a durva tolólapos traktor miatt ragyogó vályúk képződtek a gyepszőnyegbe. Megnyugodva láttam, hogy a legendás mozgó tizenegyes pontot is felváltotta a stabil mészpont!

Maga a meccs olyan volt, mintha a vendégek egy jó hangulatú bográcsozásból huppantak volna pályára. Kilencven perc alatt sikerült kettő darab kapura lövést kitolni magukból. Pedig szépen sütött a nap! Ha nincs a jól védő kapusuk, még jobban kitömött batyuval mehettek volna haza.

A visszaúton bónuszként hallottam a Bátor Helyi Erő telefon-udvarlását: „Hallod, szeretlek, hallod, nagyon jó vagy, te figyelj, egyszer úgy is elkaplak, hallod, de a Ferivel ne csináld, mert idegbe jövök, hallod???”

Fogadjunk, hogy a meccs miatt nem került idegállapotba!!!