A nagy Johan emléke


Az 1974-es NSZK-világbajnokságon érzelmi okból kedveltem meg Johan Cruyff holland válogatottját. Piszok jól játszottak. Pedig akkoriban Magyarországon csak a Képes Sport meg a Népsport, a komenisták által durván ellenőrzötten mutatták be a világ fociját. Cseppekben érkezett a hír a nemzetköz nagymenőiről, köztük a holland csillogókról. Olykor beesett egy pár kép külföldről, de persze diszkréten hallgatva a pengék igazi állapotáról.

Az NSZK elleni ’74-es döntőben az izgalomtól jegesre fagyott lábbal néztem a narancssárga mezesek bukását. Pedig korábban szüleimtől ajándékba kaptam a vb-t villantó, nagyon király, német feliratú trikót. Ami annyira király volt a HÓDIKÖT portékái között, hogy Gulyás Jancsi, aki akkor a suli nagymenője volt, elkérte tőlem a trikót, én pedig naná, hogy büszkén átadtam. Visszakaptam, bár a póló hónalja meglehetősen vizes és eléggé büdi volt. Ezt nem értettem, mert én akkor annyira fejlett voltam, mint egy ebihal. De nem érdekelt, mert a császár hordta. Szóval elméletileg német hívőként kellet volna néznem a finálét, persze fekete-fehér közvetítésben.

De nem. A csupasz kézzel védő kapus, Jan Jongbloed, Ruud Krol, és a többiek, különösen Johnny Rep, meg persze Cruyff, ámulatba ejtettek. Amikor Gerd Müller fordulásból a kapuba rúgta a germánok győztes gólját, sírva fakadtam. Azt sem értettem, hogy a többi holland három csíkos mezben nyomta a meccset, Cruyff meg kettő csíkosban. Mostanra kiderült, extra szerződése volt a Pumával. Johan megoldotta, hogy ne szegjen szabályt. Óvta a pénzét, szegény családból származott.

Az 1978-as vb-döntő után is nehezemre esett tudomásul vennem a hollandok vereségét, már a Mester nélkül. Cruyff eltűnt, majd Amcsiba’ igazolt. Beckenbauer ellenfele volt a jenki ligában. Utána a Barcelonához szerződött. Ott megmutatta, hogyan kell kezelni a nagypofájú bolgár ördögöt, Sztojcskovot. Leszoktatták a holland edzőt a cigiről. Átállt a nyalókára, világos ballonkabátban osztott az észt arról a hülye, süllyesztett katalán kispadról. Fordult a világ, nagyon örültem, amikor a BEK döntőben tuti befutónak vélt Barcát nagy meglepetésre szétcsapta a Milan. Pedig az kegyetlen jó csapat volt.

Most meghalt. Ő, aki az összes veszekedésből mindig győztesen jött ki.

Fogadjunk, hogy soha nem fogják Johan Cruyffot elfelejteni!