Európa-bajnokság: A német továbbjutás tanulságai


Túltaktikázás

A németek három védős szisztémát választottak, vagyis alkalmazkodtak az ellenfél taktikájához. Ezért aztán nehéz eldönteni, hogy szimplán csak egy unalmas mérkőzést, vagy egy érdekes taktikai csatát láthattunk. Löw elgondolása végső soron megállította az olaszokat, ugyanakkor ez a felfogás okozta mindkét csapat részéről a gyenge játékot. Ez amúgy még valamennyire feküdt is az olaszoknak. 

Talán Wales és Izland kivételével ennek az Európa-bajnokságnak az egyik fő tulajdonsága a félelem vezérelte játék. A németek is annyira aggódtak azon, nehogy Olaszország szerezze meg a vezetést, hogy simán feladták a rájuk jellemző taktikai hozzáállást. Az Antonio Conte játékrendszeréhez történő görcsös alkalmazkodás túlságosan óvatossá tette a német válogatottat.

Mindenestre Conte teljesítménye az olasz kispadon jó előjel lehet a Chelsea számára (a londoni kékek az olasz mester irányításával kezdik majd a szezont).

 

Florenzi blokkját egy darabig nem felejtjük el

 „Kit érdekel, ha amúgy is mellé ment volna, Florenzi mozdulata varázslatos volt.”

Schweinsteiger német legenda, de a szép napoknak vége

A német középpályás Sami Khedira sérülését követően a 15. percben lépett pályára. A Manchester United játékosát – érthető módon – nagyon szeretik a németek, jelenlegi klubjánál viszont finoman szólva sem népszerű. 

Ez nem csoda, hiszen igen gyenge szezonja volt az Old Traffordon. Úgy tűnt, hogy régi önmaga végérvényesen a múlté és állítólag ennek fő oka az volt, hogy Louis van Gaal sokszor kivételezett vele és nem kellett megszakadnia az edzéseken (sem).

Ráadásul a legutóbbi szezonban sokat volt sérült, de ha be is állt, akkor szinte teljesen eltűnt a mezőnyben – maximum néhány eladott labdával vétette magát észre. Tegnap este viszont ő lett az egyik legtöbb nagy tornán pályára lépő játékos (egyelőre holtversenyben Kloséval) de nagyjából csak ennyi pozitívumot találhatunk vele kapcsolatban. A De Sciglio ellen elkövetett fölösleges szabálytalanságát meg jobb, ha meg sem említjük.

Szezonbeli teljesítménye után sokan megkérdőjelezték helyét a német keretben és teljesen világos, hogy miért. Ha nyerésre áll a csapat, akkor jó ötlet behozni, viszont ha ég a ház, akkor már nem annyira. A középpálya közepén már nem képes olyan teljesítményre, mint annak idején. Ha az olasz középpálya kicsit gyorsabb lenne, akkor ott simán fölénybe kerülhettek volna az azzurrik miatta.

 

Gomez visszatérése

Németország 2014-ben az egyik leggólerősebb csatára nélkül lett világbajnok. Mario Gomez egy sérülésekkel tarkított, csalódást keltő szezon után nem utazott el Brazíliába és úgy tűnt, végleg kiesett a pikszisből.

Miután 2013-ban távozott a Bayern Münchentől, egy igen rossz időszak következett számára a Fiorentinában. Amikor aztán aláírt a Besiktashoz mindenki csak temette. Ehhez képest harminc bajnokin 26 gólt szerzett Törökországban. 

A német válogatott a híres riói győzelme után megtorpant és sokan azt gondolták, hogy az igazi csatár nélküli játék miatt történt mindez. Ezt az Eb-t is ebben a rendszerben kezdték, aztán jött Gomez.

Nagyszerűen tért vissza, két gólt is rúgott és nem mellesleg jelenlétével tehermentesítette a középpályát. Ja, és azt még meg sem említettük, hogy összesen 27 meccsen 21 gólt lőtt a német válogatott színeiben. Szombat este pedig gólpasszal vette ki a részét az egyetlen német találatból.

Gomez visszatérése csodálatos történet ezen az Európa-bajnokságon és nagyon fog hiányozni az elődöntőben, ha nem jön helyre a sérülése.

 

Tartalékcsapatok küzdelmét nézhetjük majd, ha az UEFA nem változtat

Egy nemzetközi tornán a legjobb játékosokat szeretnénk látni, a legjobb csapatokban és a legjobb meccseken. Teljesen világos, hogy az UEFA nem osztja ezt a véleményt.

Totális őrület, hogy egy öt meccs alatt két sárgát begyűjtő játékosnak ki kell hagynia az elődöntőt. Kérdezzék meg erről Hummels-t, aki szombat este megkapta második sárga lapját. 

Igaz, szükség van a szabályokra és a játékosokat büntetni kell valahogy, de egészen biztosan lehetne ezt jobban is csinálni. Csak a német-olaszon 12 kezdőjátékosnak már volt korábbról sárgája, ami azt jelentette, hogy 12 játékos folyamatosan azon aggódott az esetleges eltiltás miatt. Ez nem túl jó és majdhogynem teljesen tönkreteszi az egész tornát.

 

Vége az olaszok pszichológiai előnyének a németekkel szemben

Az angolok szerencsétlenkedése az egyenes kieséses szakaszban, a németek könyörtelen hatékonysága a büntetőpárbajokban és az olaszok mérlege a németekkel szemben – ezek mind-mind olyan dolgok, melyek sziklaszilárd tényeknek tűnnek évtizedek óta. 

A tegnap esti meccs előtt a németek és az olaszok nyolcszor találkoztak nagy tornákon és mindig az itáliaiak győztek. Hihetetlen statisztika, főleg ha a német válogatott megkérdőjelezhetetlen küzdeni akarását is figyelembe vesszük.

Éveken át német futballisták különböző generációi próbálták megtörni az „olasz-átkot” és az ezzel járó mentális blokkot, de mindannyiszor elbuktak. A mostani német válogatott viszont sikerrel vette az akadályt, leginkább a jó csapategységnek köszönhetően. Ez most nagy pszichológiai előnyt jelent a germánoknak, amiből erőt meríthetnek a hátralévő meccsekhez. Már ha szükségük van egyáltalán még több bátorságra.