Európa-bajnokság: Negyeddöntők után, elődöntők előtt


Továbbjutó: Portugália1.52Wales2.63

Többé-kevésbé elmondhatjuk, hogy azt kaptuk a negyeddöntőktől amit vártunk, kivéve természetesen a Wales-Belgium meccset ahol a kulturáltan és szervezetten futballozó „sárkányosok” teljesen megérdemelten győzték le Mertenséket. De vajon meglepetés történt-e? Ha az esélyeket és a játékoskeretet értékarányát vizsgáljuk, akkor mindenféleképpen, de ha azt nézzük, hogy ez már zsinórban a második nagy torna ahol az ún. „belga aranygeneráció” simán betlizik. Itt vetődik fel, hogy vajon ez nem az edzői stáb felelőssége leginkább, mivel Hazard vagy éppen De Bruyne a válogatottban csak fel-felvillantani képesek egy keveset reális tudásukból, miközben klubjaikban évek óta húzóemberek. Könnyen meglehet, hogy a soron következő oroszországi világbajnokság lesz az utolsó esélye ennek a belga keretnek, hogy beteljesítse a hozzá fűzött reményeket és ne csak papíron maradjon meg „aranygenerációnak”.

Már csak a földrajzi közelség miatt is az embernek automatikusan Hollandia példája ugrik be: A „narancsosok” is hiába rendelkeztek tornáról tornára az egyik legminőségibb kerettel egyetlen Eb címet kivéve (1988) csak bukott döntőket és bronzokat tudott felmutatni az oranje.

Wales viszont bebizonyította, hogyan kell szakmai tudatossággal egy „kiscsapatból” is ki hozni a maximumot amely egy-egy meccsen bárkivel fel tudja venni a versenyt. Persze továbbra is szükséges a pályán egy olyan karizmatikus vezér, mint Gareth Bale, de bátran elmondható, hogy a többiek, Wayne Henessytől, Ashley Williamson át Hal Robson-Kanun át ezen a tornán mind felnőttek a Real Madrid ászához.

A "sárkányosok" tanújelét adták nemcsak Belgium, de Oroszország és Szlovákia ellen, hogy kreatív futballt is tudnak játszani, viszont Portugália ellen a rombolási képességre is szükség lehet. Cristiano Ronaldóék eddig nem éppen azt a játékot csillogtatták, ami híressé tette a luzitánokat Eusebiótól Figóékig, persze az más kérdés hogy így is bejutottak a bordó-zöldek a legjobb négy közé.

A portugál együttes mostani taktikája kicsit az 2014-es argentin válogatottat másolja: hiába rendelkezik a gárda komoly támadópotenciállal elsősorban – főleg az egyenes kiesés meccsek alatt – a védekező elem dominál a játékában.  Ez Messiéknek majdnem elhozta két évvel ezelőtt a világbajnoki aranyat, de egy viszonylag felejthető hosszabbításos meccsen végül a németeknek jött ki a lépés. Hogy a portugál válogatott megszerzi-e a bajnoki címet az ugyan még kérdéses, de furcsa aranyérem lenne annyi szent, hiszen nem volt még válogatott az Európa-bajnokságok történetében, ami győzelem nélkül ilyen messzire eljutott volna.

A lengyelek ellen is csikorgott támadógépezett, de Renato Sánchez játéka üde színfoltja volt a meccsnek, többször is feledtetni tudta az Eb-n összességében nem villogó Cristiano Ronaldót is. Az Eb előtt a Benficától a Bayern Münchenhez igazoló 18 esztendős srác tényleg a jövő nagy ígérete lehet, de ezzel a címmel érdemes csínján bánni, hiszen Dunát lehet rekeszteni csúnyán megégett „kis Messikkel, kis Pelékkel”.

Hogy elsősorban mi várható ettől az elődöntőtől? Véleményem szerint mindkét fél a biztonságot helyezi előtérbe miközben persze bízik a falkavezér, a két Real-ász egy-egy villanásában. Mert kimondva kimondatlan ez a meccs egy kicsit Bale és CR7 rivalizálásáról is szól, ami azóta fennáll, hogy a walesi betette a lábát a Bernabéuba 2014 nyarán. Most válogatott szinten végre egymás ellen mutathatják meg, ki mit tud, hogy a győztes aztán több hónapon zrikálhassa a vesztest a madridi öltözőben.

Tipp: Gólok száma2.5 alatt1.49Bale gól3.35

Továbbjutó: Németország1.98Franciaország1.87

Persze a szerdai összecsapás szinte eltörpül a Marseille-ben sorra kerülő francia-német rangadó mellett, ami nemcsak a két nemzet ősi rivalizálása (ellenségeskedése?) miatt bír nagy jelentőséggel, hanem azért is, mert a házigazda az aktuális világbajnoki címvédővel mérkőzik egy olyan meccsen, aminek nincs egyértelmű esélyese. Vagy mégis?

Az aktuális negyeddöntőjén a gallok végre látványos és nem utolsósorban gólerős futballal örvendeztették meg a Stade de France közönségét, ami azért is fontos volt, mert a „kékek” nem igazán játszottak eddig jó meccset a tornán és ha nem lenne egy igazi klasszissá érő játékosuk Griezmann személyében talán már Írország ellenében is elbukták volna a továbbjutást. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Albániát is a csoportmérkőzések során egy kései góllal ő törte meg akkor bátran kijelenthetjük: annyira kell az Atlético szélsőjének a játéka Deschamps gárda számára, mint tanyának a villany. Viszont amilyen kreatív a francia válogatott elől annyira képes bizonytalankodni hátul. Ez többek között abban is megnyilvánul, hogy már két büntetőt is megítéltek a házigazda ellen, sőt a minden mindegy alapon játszani kezdő Izland is berámolt két gólt Lloris hálójába.

Ennek ellenére a franciák biztos frissebbek lesznek keleti szomszéduknál, ráadásul a hazai szurkolók is átsegíthetik őket a nehézségeken, ha esetlegesen az együttes játéka gödörbe kerülne. De elsősorban a gall középpályásokon fog múlni hogyan muzsikál az együttes, mert ha Payet, Griezmann és Pogba is egyszerre játszik jól és hozzájuk csatlakozik a gólfelelős Oliver Giroud is akkor jó esélye van a „kékeknek” hogy a 2000-es belga-holland Eb után ismét ők emeljék levegőbe a trófeát.

A csütörtöki ellenfél Németország persze egyáltalán nem lesz könnyű ellenfél, még akkor se ha tavaly november 13-án a gallok 2-0-ra győztek Özilék ellen de az a meccs nem ezért maradt emlékezetes a világ történelmében hanem sokkal inkább azért mert ugyanakkor zajlottak a véres párizsi merényletsorozatok is.

A Nationalelf –ellentétben a franciákkal– egy igen fárasztó negyeddöntőn van túl, amikor is –egy maratoni hosszúságú és görög drámaírók tollára való– büntetőpárbaj után búcsúztatta a várakozás felett szereplő olasz válogatottat. Maga a meccs különösen nem volt érdekes, a német válogatott mezőnyfölényben játszott és összességében uralta a mérkőzést, noha kétségkívül az itáliaiak gyors kontráiban is benne volt a gólveszély. Joachim Lőw együttesét most is a hihetetlenül erős Kroos-Özil-Khedira (Schweinsteiger)- Müller középpályás tengely „repítette” és persze nem szabad megfeledkezni a válogatottba visszatért Mario Gomez remek centerjátékáról se, aki remekül tartotta meg a labdát és tevékeny szerepet vállalt a germánok vezető gólja előtt is.

Viszont a továbbjutás igencsak komoly árakat követelt a német válogatottól: egyrészt sérülés miatt Khedirát és Gomezt is elvesztették a folytatásra, de a középhátvéd Mats Humels pedig sárga lapok miatt pontozódott ki. Ezzel nemcsak a személyi variációk szűkültek be Joachim Lőw előtt, de alighanem szerkezeti változás is szükséges lesz, hiszen Gomez szintű centere nincs a germán válogatottnak, noha képességek alapján André Schürrle, Thomas Müller és Mario Götze is bevethető ezen a poszton, de egyikőjük sem a klasszikusnak mondott csatár alkat, míg előbbi kettő (és Julian Draxler is) elsősorban a szélről szeret beindulni, Götze pedig a középpályán, afféle „árnyékcsatárként” érzi elsősorban jól magát.

Ami viszont egyértelműen a németek javára dönthet az nem más, mint a szövetségi kapitányok személye, illetve rutinja. Deschamps mögött kétségkívül igencsak veretes játékosmúlt van, de edzőként eddig még várat magára a siker, noha kétségkívül bajnoki címet már ünnepelhetett vezetőedzőként, mégpedig az Olympique trénereként még 2010-ben. Lőw viszont kereken tíz esztendeje dolgozik a német válogatottal, amelyet minden nagy tornán legalább az elődöntőbe (vb 2010, bronzérem, Eb 2012 bronzérem), kétszer pedig a fináléba (vb arany 2014, Eb ezüst 2008) kormányzott. Az elődöntő most is összejött, és amennyiben a különc mester (az elképesztő és nem éppen szalonképes szokásaitól ezúton tekintsünk el) újra képes lesz egy váratlant húzni akkor jó esélyei lesznek a Nationalelfnek a fináléra is és hogy a regnáló világbajnok megkaparinthassa az Eb serleget is.

Tipp: Félidőben 0-02.32Lapok száma3.5 alatt3.00