Európa-bajnokság: A gall kakas, a germán sas, a hispán fúria, vagy esetleg más?


Kezdjük a sort a házigazda Franciaországgal. A "kékek" kimondatlanul is az egyik legnagyobb esélyesnek számítanak idén és nem csak a hazai pálya miatt. Didier Deschamps szövetségi kapitánynak rengeteg ideje volt összerakni az ideális keretet, hiszen együttese a többi gárdával ellentétben nem játszott tétmeccset, de mégis komoly ellenfelekkel csapott össze felkészülési mérkőzéseken, hiszen tavaly szeptember óta megmérkőzött idegenben Portugáliával (1-0), otthon Németországgal (2-0), idegenben Hollandiával (3-2) valamint szintén idegenben Angliával (0-2). Igaz, ez utóbbi mérkőzés nem elsősorban a labdarúgásról szólt, mivel mindössze három nappal a tavaly őszi párizsi véres merényletsorozat után rendezték.

A hazaiak esélyét a végső sikerre növelheti, hogy minőségi keretet sikerült összeállítani a tornára. A támadó szekcióban igen kreatív labdarúgók állnak rendelkezésre, elég ha az atleticós Griezmannra, a Juventus csillagára Pogbára, a West Ham szabadrúgás-specialistára Payetra gondolunk és akkor még ott vannak az olyan feltörekvő csillagok, mint a tavalyi szezont a münchenieknél kölcsönben eltöltő, de amúgy a Juve kötelékébe tartozó Coman vagy MU csiszolatlan gyémántja Martial is. A védekezés is igen acélosnak tűnik élén a megbízhatóság szobrát megtestesítő Lloris kapussal (Tottenham), illetve olyan veterán bekkeknek köszönhetően, mint a Manchester City két ásza, Sagna és Mangala; illetve az arsenalos Koscielny és a Juve elnyűhetetlen balhátvédje Patrice Evra.

Gyengeségként talán annyit lehetne felhozni, hogy hiányzik egy klasszikus „tízes” a pálya közepéről, amit utoljára egy bizonyos Zinedine Zidane testesített meg a „kékek” kötelékében, valamint hogy az együttes milyen morális állapotban van a különböző botrányok – lásd Benzema ügy, ami a Real centerének a kizárását is okozta – illetve a felfokozott politikai légkör (terrorfenyegetettség, tömegsztrájkok) miatt.

Az oddsok alapján azonban így is Matuidiéknek áll leginkább a zászló, végső sikerre a sanszuk 4.20.


Másodikként vizsgáljuk meg a (kétszeres) címvédő Spanyolországot.  A hispánokat aligha kell alaposabban bemutatni a futballszerető közönségnek, az utóbbi évek abszolút sikerválogatottja, amit egy világbajnoki cím (2010) és két Európa-bajnoki serleg (2008, 2012) is bizonyít, valamint övéké mostanság a legerősebb bajnokság is, hiszen a legutóbbi három Bajnokok Ligáját is hispán illetőségű csapat hódította el (kettőt a Real Madrid, egyet a Barcelona) valamint az Európa Ligában is zsinórban háromszor a Sevilla győzött.

Ugyanakkor tény, hogy a legutóbbi, brazíliai világbajnokság igencsak fájó pofonokat hozott Vincente Del Bosque mester legénységének, hiszen a „Vörös Fúria” beleesett a 2006-os győztes olaszok csapdájába: kivitték frissítés nélkül a teljes címvédő keretet, ami már a csoportkört se élte túl. Ennek a kudarcnak köszönhetően alapos vérfrissítésen esett át a keret, távoztak az olyan veterán harcosok, mint Xavi, Puyol, David Villa, valamint kiszorult a tágabb keretből Juan Mata, Santi Cazorla és Fernando Torres is, viszont olyan friss erők érkeztek, mint az Atletico megbízható jobbhátvédje és középpályása Juanfran és Koke, a csatársorba pedig a Juventusnál újjászülető Morata, illetve a Celta Vigo gólvadásza Nolito. A támadók között üde színfolt lehet egy igazi veterán harcos, az Athletic Bilbao élő legendája Aduriz is, aki már hiába tölti 35. életévét a hazai pontvadászatban évről-évre 20 gól környékén termelt ez a teljesítmény pedig kiérdemelte a válogatott meghívót.

Ami a kvalifikációt illeti, Iniestáék minden különösebb gond nélkül simán nyerték a C csoportot, Szlovákiát és Ukrajnát megelőzve, bár igaz északi szomszédunktól váratlan verést kaptak 2014. október 9-én Pozsonyban (1-2). A többi meccset – így a szlovákok elleni visszavágót (2-0) már simán nyerte a gárda és végén imponáló 23-3-as gólkülönbséggel, 9-1-es mérleggel masírozott ki Franciaországba.

Hogy meglesz a „Vörös Fúria” zsinórban harmadik sikere az még nem ismert, de annyi bizonyos, hogy a spanyolokkal mindenképpen számolnia kell mindenkinek. Esélyük a végső sikerre: 6.00.


A harmadik nagy esélyes az a világbajnoki címvédő Németország. Kimondható, hogy az utóbbi évek legdinamikusabban fejlődő együtteséről beszélünk, amely a 2006-os hazai világbajnokság óta mindig szerzett érmet – az említett hazai és a 2010-es dél-afrikai vb-n illetve a 2012-es Eb-n bronzot, a 2008-as Eb-n ezüstöt a legutóbbi brazíliai vb pedig egyenesen aranyat. Ilyen előzmények után aligha lenne meglepetés Joachim Löw gárdájának végső sikere. Apropó Löw. A Nationalelfet irányító mesteredző már tíz éve trenírozza együttesét, sokan egyenesen az ő szakértelmének tulajdonítják ezt a félelmetes sikerkorszakot. Az Eb után nagy valószínűséggel leköszön, mert szeretne klubfeladatokra koncentrálni, ahhoz viszont aligha kétséges, hogy nem sokáig lesz munka nélkül.

A keret magja megegyezik a világbajnokságot nyert –és többek között a braziloknak hetet rúgó – gárdával, csupán két már-már legendás harcos, Miroslav Klose és Philip Lahm vonultak vissza a brazíliai győztesek közül. Viszont rendelkezésre áll a „lesipuskás” Thomas Müller, az „aranyfejű” Mario Gomez, a fáradhatatlan (bár a Manchester Unitedben kissé megfáradt-mellőzött) Bastian Schweinsteiger, a „kőszikla” Jerome Boateng, a Real mindenese Toni Kroos, vagy a „passzkirály” Mesut Özil is. Hozzájuk pedig jönnek a német futball kimerülhetetlennek tűnő kincsesbányájából olyan tehetségek, Mint Draxler, Sané, Kimmich, Tah vagy éppen Hector.

Nem mehetünk el szó nélkül a világ egyik legnagyobb tehetségű, de alighanem legszerencsétlenebb labdarúgója Marco Reus mellett, aki bár a német futball egyik legjobb képességű játékosa, de a világbajnoki cím után ezúttal az Európa-bajnokságról marad le sérülés miatt. Amennyiben ezt is megnyernék a társak az igencsak keserű győzelem lenne a Dortmund sztárjának, hiszen a második aranyéremtől esne el, miközben helye megkérdőjelezhetetlen lenne a keretben. Hasonló okok miatt nem lesz ott a védelemben Antonio Rüdiger a Roma centerhalfja sem, aki pedig a kvalifikáció alatt biztos pontja volt a germánok hátsó alakzatának.

Ha pedig a selejtezőknél járunk illik megemlíteni, hogy a vártnál nehezebben nyerte meg a csoportját a német válogatott, amely rá nem jellemző módon belefutott jó pár vereségbe, többek között Dublinban Írország ellen (0-1) valamint Varsóban a lengyelek ellenében (0-2). Végül mindössze egy ponttal sikerült megelőzni a lengyeleket, akiknek Frankfurtban 3-1-el vágtak vissza Khediráék.

Amennyiben a német csapat megint tudja hozni „tornaformáját” úgy ezeknek a vereségeknek nem lesz jelentősége, viszont a franciák és a spanyolok után szűk húsz év alatt a harmadik olyan futballnemzet lehet a német, amely egyszerre birtokolja a világbajnoki és Európa-bajnoki trófeát. Erre az esély: 5.00.


Persze ott van a szokásos meglepetésfaktor is. Idén vajon melyik együttes lesz, amelyre rácsodálkozunk? Az évek óta titkos esélyes Anglia, amely idén talán már nem is annyira titkos? A „háromoroszlánosok” egyedüliként 100%-os teljesítménnyel nyerték meg kvalifikációjukat, ráadásul azóta barátságos meccsen Berlinben a németeket (3-2), otthon a törököket (2-1) és a portugálokat (1-0) is legyőzték. Hogy a végén Rashfordék örüljenek annak valószínűsége: 10.00.

Aztán mi a helyzet a világranglistán jelenleg a második helyen álló Belgiummal? Marc Wilmots együttese az egyik legszebb futballt játssza Európában ráadásul minőségi kerettel is rendelkezik, hiszen aligha kell bárkinek bemutatni Eden Hazardot, Kevin De Bruyne-t, Romelu Lukakut, vagy Bentekét a ’Pool ászát. A csapat hátránya talán az lehet, hogy megijed a lehetőségtől, ahogy tette azt a brazíliai világbajnokság alatt is ahol csak töredékekben merte megmutatni a rá jellemző bátor, nyílt sisakos futballját. Ha ezt a megilletődöttséget sikerülne levetkőzni, akkor szép sikerekre lenne predesztinálva a gárda. Esélyük a végső győzelemre: 11.00.

Mindig számolni kell Olaszországgal is, noha az Azurrik nem történetük legszebb korszakát élik, de mindent elmond a csapat potenciáljáról, hogy sem 2006-ban nem voltak igazán esélyesek a németországi vb-n ahol az aranyéremig vitték, sem pedig 2012-ben a lengyel-ukrán közös rendezésű Eb-n ahol végül ezüstérmet zsebelhettek be. A keretet elnézve kevés az igazán veretes klasszis, elmúltak azok az évek, amikor Paolo Rossi, Roberto Baggio, Alessandro Del Piero vagy éppen Francesco Totti varázsolt a legendás kék-fehér mezben, ennek ellenére surranópályán bravúrral még ez a keret is odaérhet amelynek ereje az egységességében lehet, na meg a legendásan híres védelmében. Az odds sem rossz az Eb-győzelmükre: 17.00.

Ha azt mondtuk az olaszokra, hogy mindenkire veszélyesek lehetnek akkor ez hatványozottan igaz Portugáliára, hiszen az Európa-bajnokság egyik legnagyobb megasztárja, Cristiano Ronaldo náluk kergeti a labdát immár 13 éve. Fájdalom, hogy az extraklasszisok sorának itt vége is szakad, noha a keretet viszonylag jól csengő nevek alkotják, gondolunk itt a veterán Joao Moutinhora, a pocsék színészi vénával, de masszív védőmunkával rendelkező Pepére, a technikás Nanira, vagy a Benfica üdvöskéjére, az Eb után a Bayernhez távozó Renato Sánchezre. A luzitánok simán abszolválták a kötelező kijutást egy viszonylag harmatos csoport élén végezve, de ahhoz, hogy magán az Eb-n maradandót alkossanak ahhoz jó pár játékosnak fel kellene nőnie a Real Madrid ászához. Az Eb cím esélye náluk: 17.00


Aztán ne feledjük még a  kiváló játékra képes Horvátországot, vagy éppen a cseheket, a kvalifikáción parádésan teljesítő Ausztriáz, a masszív Törökországot. Na meg persze ott lesz még a tipikusan sötét ló kategóriába tartozó, Gareth Bale által vezetett Wales, illetve a Robert Lewandowski góljaitól függő Lengyelország, a legalább annyira Ibrahimovic-függő Svédország és természetesen Kovács Kálmán állandó titkos favoritja, Svájc is.

Végül, de végképp ne utolsósorban számunkra – bárhogy is alakuljon később  különösen kedves lesz ez az Európa-bajnokság, hiszen 44 év után nem kell „tiszteletbeli” franciának, spanyolnak, németnek, portugálnak lennünk, hanem végre szurkolhatunk saját aranylábúinknak a legjobbak között. Ha pedig már ott van Bern Storck együttese a legjobbak között, akkor a Leicester City példáján is felbuzdulva igenis merjünk nagyot álmodni! Még akkor is, ha az oddsok már megint nincsenek velünk 401.0.