Előrébb tart a magyar foci vagy mindez csak délibáb?


A svédek betartották a szavukat és elrontották az ünneplést, de hát mi mást is várhattunk volna tőlük. Persze nem kell emiatt hibáztatni őket, Thelint például biztos nem érdekelte a második gól előtt, hogy gálameccsen nem illik így beforgatni a védőket, kilőni a hosszút meg pláne nem.

Az, hogy – az amúgy súlyos sérüléssel küzdő – Király lecserélése után élből hátrányba kerültünk nem esett jól, de hát azért várható volt, hogy ha kapura megy a labda, akkor abból gól lesz. Bárhol ez van, ha a cserekapusnak játék közben kell beállnia, ráadásul egy veszélyes helyről érkező szabadrúgás előtt. Plusz hát ugye az a Megyeri állt be, aki óriási tehetség, viszont három borzalmas szezon után csak most kezdett el egyáltalán védeni a Bundesliga kettőben vitézkedő Greuther Fürth kapujában.

Mindez persze csak apró epizódja volt annak a kilátástalan vergődésnek, amit a magyar válogatott bemutatott kedd este. Jó, persze a B csapat játszott, de tényleg ilyen ordító különbség van a játékosok között? Mert ha igen, akkor az elég nagy baj. Ugyanis ha valaki az alapcsapatból megsérül, vagy eltiltják, akkor ezek szerint elég nehéz lesz pótolni.


Mindenesetre ha az egész 2016-os évet tesszük mérlegre, akkor azért kijelenthető, hogy történt némi előrelépés. Kint voltunk az Európa-bajnokságon, ahol csoportelsőként jutott tovább a magyar válogatott a legjobb tizenhat közé. Előzetesen senki nem gondolta volna, hogy lesz három jó meccsünk és ekkora őrület lesz júniusban. Igaz, a belgák elleni vereség jóval fájdalmasabbra sikerült a kelleténél és rámutatott arra, hogy a még mindig nagyon messze vagyunk az elittől.

Storck alapvetően jól összerakta a csapatot, ám az erősen kérdéses, hogy tényleges fejlődésnek vagyunk-e szemtanúi, vagy csak egy átmeneti javulásnak. Annak, hogy egy erőskezű szövetségi kapitány gatyába rázta a társaságot és végre elkezdtek dolgozni a sikerért. Mondjuk ez a folyamat Dárdaival kezdődött, ezt kár lenne tagadni. 

Az például több volt, mint jelzésértékű, hogy a relatíve jól sikerült Európa-bajnokság után sem kilincseltek a magyar futballistákért az ügynökök, egyedül Nagy Ádámnak sikerült nívós bajnokságba szerződnie. Azóta úgy tűnik, hogy alapemberré vált Bolognában és szép jövő előtt áll. Szerencsére Kleinheisler megtalálta a számításait Darmstadtban, illetve Gulácsi nélkül továbbra is elképzelhetetlen egy RB Leipzig meccs. Ide sorolhatnánk akár még Szalait is, de ő sajnos csak perceket kap a Hoffenheimben.

A többiek viszont nem játsszanak nívós bajnokságokban és ez leginkább Duzsdzsák, illetve Németh válogatottbeli teljesítményén látszik. Ők már valószínűleg nem is fognak soha többé erős bajnokságban szerepelni – minek is, hiszen az araboknál úgy sem fizet jobban senki – esetleg még egy remek kínai karriert lehet elképzelni számukra, mielőtt visszatérnének levezetni a Mennyeibe.

A lengyel kontingensben van még némi potenciál, de az ottani pontvadászatban is véges a fejlődési lehetőség, ezt jól láthatjuk Nikolicsék szenvedésén a Bajnokok Ligájában. Arra pedig kedden kaptunk újra választ, hogy mire számíthatunk az NBI-ben edződött játékoktól: semmire. Hangya, Berecz, Böde, Botka és Nagy Dominik ugye a magyar első osztály zászlóshajóinál futballoznak (FTC, Vasas, Honvéd) és hát ne szépítsük, rossz volt nézni a produkciójukat.


Persze aki figyelemmel követi a magyar labdarúgást, annak egyáltalán nem újdonság az, hogy a honi klubfoci még soha nem volt ennyire mélyen. Hazánk együttesei már a negyedik szezon óta nemhogy a tavaszt, de még az őszt sem élik meg a nemzetközi kupákban. Az sem a legjobb jel, hogy az NBI egyetlen valamire való futballistája a 37 éves Gera Zoltán, aki nélkül a válogatott sem képes egy épkézláb támadást vezetni. Pedig egyszer ő is visszavonul, mégpedig hamarosan…

Storck is többször elmondta már, hogy a klubok együttműködési szándéka nélkül nem lehet előre lépni. Ám ez nyilván nem érdekel senkit. A TAO pénzek akkor is jönnek, ha egy jöttment albán csapat hazai pályán lefocizza a júliusi előselejtezőben a magyar bajnokot. Akkor meg?

Az viszont reménykedésre ad okot, hogy a héten mind az U19-es és az U17-es válogatott is kijutott az Európa-bajnokságra. Ez tényleg örömteli, csakhogy ettől még aligha lesz itt tényleges előrelépés, mert a fiatalokkal a klubjaikban nem végeztetnek megfelelő munkát, játéklehetőséghez is alig jutnak. Mindenki meg nem igazolhat el külföldre.