Eb-napló: A végtelen német autópályáknál csak a francia autóutak hosszabbak


Kisebb-nagyobb csúszások, eltévedések, egyéb kalamajkák után sikerült megérkeznünk Bordeaux-ba, a vörösbor és a napsütéses eső városába. Utóbbi jelző különösen találó, mert az időjárás pont olyan, mint egy különösen szeszélyes áprilisi nap Magyarországon.

Az előző posztból nagyvonalúan kihagytam, hogy egy autóban négyen vágtunk neki Ausztrián át a végtelen német autópályának, hogy aztán az indokolatlanul sok körforgalommal teletűzdelt, szövevényes francia autóutakon eljussunk a Bordeaux-ba, ahol kedden (ki ne tudná?) az osztrákok ellen első csoportmeccsét játsszák aranylábú fiaink. Az út gyakorlatilag eseménytelenül telt, a hegyeshalmi osztrák határellenőrzést Sopron felé kikerültük, Ausztriában és Németországban semmi nem történt. A nagy dérrel-dúrral beharangozott francia határőrizet két üresen hagyott rendőrautóból állt az autópálya szélén (legalábbis Mulhousennél így nyomják) úgyhogy ott sem hátráltatott minket senki.

Majdhogynem két napja ébren vagyunk, így aztán különösen szürreális élményt nyújtott a ténfergés Bordeaux zegzugos utcácskáin a júniusi áprilisban. A szürrealitást tovább fokozta, amikor megérkeztünk bordeaux-i szállásadónkhoz. Az online Zimmer Ferin keresztül (A.K.A. Airbnb) találtuk meg Clairt, aki érkezésünkkor még nem tartózkodott otthon. Ellenben két tüneményes kiskamasz gyermeke igen, akik közül az idősebbik (egy alig 13 éves leányzó) kifogástalan angolsággal fogadott minket és láthatóan a világ legtermészetesebb dolgának tartotta, hogy négy feltűnően kialvatlan, ereje teljében lévő férfiember felcuccol a házuk tetőterébe.

Ezután gyors zuhany és irány vissza a városba megnézni a belga-olaszt, ahol aztán a mellettünk ülő middlesbrough-i srác a Marseille-ben szerzett sérüléseit mutogatta nekünk és közölte, hogy a dél-francia kikötőváros szörnyű hely, ahol a helyi ultrák, az oroszok és a rendőrség rögtönzött uniója fordult az angol horda ellen. Majd sok szerencsét kívánt nekünk ott. Azt csak zárójelben jegyezzük meg, hogy az Izland-Magyarország meccs során aligha történik majd hasonló esemény…

Amúgy az osztrákok már hétfőn emberkedtek a kocsmákban és legalább olyan magabiztosak, mint a norvégok voltak a pótselejtező előtt. Annak a sztorinak a végét már ismerjük és erősen bízunk abban, hogy a történelem ismétli önmagát.

Emellett sok magyar szurkolóval is találkoztunk már most a város utcáin és „derékhad” még meg sem érkezett. Mi lesz itt holnap?! Az biztos, hogy rajtunk semmi nem múlik majd és reméljük, a fiúk rendesen odateszik magukat. Korántsem reprezentatív felmérésünk azt mutatja, hogy az egy ponttal is mindenki maradéktalanul elégedett volna, de a legjobb lenne győzelemmel kezdeni az Eb-szereplést, mert az durván nagy lökést adhat a csapatnak. Na meg persze mindig jó érzés borsot törni a sógorok orra alá.

Az internetre csepegő hírmorzsák azért hozzánk is eljutnak, egészen pontosan az, hogy Kádár és Lovrencsics lesérült az edzésen. Az általános vélekedés szerint talán csak Storck terel. Még durvább összeesküvés elmélet, hogy direkt leikszelünk majd a sógikkal és aztán Izlandot közösen kiejtjük. Afféle második kiegyezés gyanánt.

2016. 06. 13. 
Szalai Ádám gólkirályi címéért kínált jelenlegi odds 126.0