Régen tényleg minden jobb volt? Még a Bayern is?


Ahogyan az egyik jó ismerősöm mondta: „minden ember az életében egyszer biztosan Bayern München szurkoló lesz!” Ki korábban, ki később. Aztán van, aki tovább marad, de találni olyan szurkolót is, aki csendesen kivontatja az életéből a bajor klubot.

Én lassan annyira jutottam, hogy kicsit forrong a gyomrom és szívesebben veszem, ha nyomorgatják őket. Pedig annak idején a barátommal rendre visszaszámoltuk, hogy mennyit kell aludni a Dortmund elleni rangadóig. Akkor a sárga-feketéknél védett Klos kapitány, a serdülő gyerek képű, rugósbicska kapus, ott játszott Andy Möller, akiről a mai napig senki sem tudja, mit tett, hogy a magyar válogatotthoz került. Azaz dehogyisnem, egy férfi tutira tudja. Storck főzeneigazgató.

Annak idején Ottmar Hitzfeld dirigálta a Dortmundot, meg a gyufa Sammer is ott toporzékolt. A Bayernben meg Mehmet Scholl és Brazzo, vagyis Salihamidzic pörgött! Meg Oliver Kahn, a német Titán. Uhhh, még az emlékezet is elfullad, ha ezekre a remek karakterekre gondolok. Micsoda düh kavargott bennünk, amikor az a kisfejű norvég beakasztotta a labdát a bal felsőbe a BL döntőben, a másik meg kiverte a Bayern játékosok kezéből a serleget. Felfoghatatlan tragédia.

Ez a rajongás magasabbra lépett, amikor Bajorország Mágusa, Don Jupp Heynckes egy triplával emelte a csillagok közé a müncheniek nívóját. Bajnokság, Német Kupa, BL trófea! Ennél feljebb nincs! Kevés csapat jutott a Galaktikusok közé. És nem a játékosok, hanem az eredmények miatt.

Aztán jött a nagy illuzionista, Josep Guardiola, meg az ő játékelmélete. Amivel a telivérként száguldó Bayernt sikerül tengerimalaccá zsugorítania. Azzal az impotens, össze-vissza passzolgató, töketlen játékával. A bajnokság alap, de Philip Lahm bandáját ekkor nem kellett keresni az évkönyvek döntőről szóló tudósításaiban. A katalán megzavarodott saját gőgjétől, halomszámra hordta Münchenbe a menedzser cimborák lestrapált játékosait. Akik jobbára kórházi kórlapokkal szaladgáltak, mintsem az ellenfél játékosaival. Guardiola viszont koncepciózus, kitartó, zsarnoki munkával elkergette a klub hős futballisteneit.

A mostani tréner is kellő mennyiségű bizonytalanságot hordoz magával. Ancelotti első látásra sem illik bele a bajorok szférájába, bár kellően jó a pedigréje, mégsem ő lesz, aki ebben a szezonban diadalra viszi a germánokat!

Fogadjunk, hogy Ancelottival idén sem nyernek Bajnokok Ligáját a bajorok!