BL-döntő: Út a Wembley-be


Igen, a szombati döntő felvezetését egy hagyományos, út a döntőig jellegű poszttal folytatjuk, amiben kicsit áttekintjük, hogy mi volt egy évvel ezelőtt, és ezalatt hova jutottak a csapatok, egymáshoz képest milyen utat jártak be, hogyan vették át az uralmat Európában, és hogyan lett meglepetésszerűen futballista Robbenből.

Tavaly májusban a BL-döntők történetének egyik legnagyobb lúzerségét mutatta be a Bayern München, amikor hazai pályán képes volt eljátszani azt, hogy az utolsó tíz percben megszerzett vezetést kiengedje kezéből, a hosszabbításban tizenegyest hibázzon (Robben, ugye), majd büntetőkkel elveszítse a döntőt – ez kb. a Milan 2005-ös produkciójához, illetve a saját 1999-es bravúrjukhoz fogható, ilyen balfaszkodást nagyon ritkán látunk a legmagasabb szinten.

Tavaly tavasszal a Dortmund élvezte a pozitívumait annak, hogy már féltávnál eldőlt a bajnokság, idén viszont a Bayern alázta le a Bundesligát olyan módon, ahogyan azt korábban még senkitől nem láthattuk. A 2012 tavaszán a nemzetközi szinten mutatott produkciója alapján a Bayern számított a két spanyol óriás mögött a sorozat legnagyobb esélyesének, míg a Borussia által bemutatott minőségi futball és a hazai bajnokság elképesztő magabiztossággal történő behúzása nekik juttatta a titkos esélyes titulust. A csoportkör aztán némiképp módosította a képet.

A Bayern szempontjából ez homályosítást jelent, hiszen miközben a bajorok a Bundesligában hülyére nyerték magukat, a BL-ben szigorúan csak annyit játszottak, amennyi az első helyhez kell, a vesztfáliaiaknál viszont élesedett a kép, miután Klopp csapata a halálcsoport magabiztos, veretlenül történő megnyerésével jutott tovább az egyenes kieséses fázisba (az Ajaxot oda-vissza lezúzták, a Realt és a Cityt pedig otthon), és lépett elő – most már Európában is megcsodált játékának köszönhetően – a valódi esélyesek közé.

Ahogyan fordult az év, a Bayern dominanciája egyre nyilvánvalóbbá vált a Bundesligában, ami februárra már igazából mindkét alakulat számára azt jelentette, hogy koncentrálhat a BL-re, hiszen a München gyakorlatilag megnyerte a bajnokságot, míg a Dortmund elveszítette, viszont valószínűtlennek tűnt, hogy annyira rosszul tudna játszani, hogy BL-csoportkört érőnél gyengébb helyen végezzen. ennek megfelelően mindkét csapat esélyesként várta az előtte álló párharcot, és a Dortmund a gólgazdag donyecki odavágó (2–2) meg a sima hazai (3–0) után komolyabb izgalmak nélkül lépett is tovább, míg a Bayern már az első meccsen eldöntötte a komolyabb kérdéseket, amikor 3–1-re verte idegenben az Arsenalt, igaz, a második meccsen a gyors vezetés után még felcsillant a remény a londoniak számára, de a második góljuk túl későn jött (0–2).

A Bayern München aztán a Juventus ellen kapcsolt abba a sebességi fokozatba, amelyben azóta is száguld, és ellentmondást nem tűrően, két 2–0-ás győzelemmel mutatta meg Contééknak, hogy mire is elég ez az egész Európában, miközben a Dortmund Málagában annyi helyzetet kihagyott, amennyivel az egész sorozatot meg lehetett volna nyerni (0–0), csak azért, hogy aztán némi bírói segédlettel továbbmákolja magát az idei kiírás egyik, ha nem a legizgalmasabb meccsén (3–2).

És máris az elődöntőkben járunk, amelyek németországi odavágói szimbolikusan jelezték nekünk az európai erőviszonyok megváltozását azzal, hogy a világ két legjobb csapatát úgy kapta szét a két legjobb német alakulat, mint csecsemő a játékvárat (Bayern–Barca 4–0, Dortmund–Real 4-1). Noha a Borussia majdnem elbohóckodta a visszavágót (2–0), a Bayern a második meccsen is ugyanolyan magabiztosan verte azt a Barcelonát, akivel emberemlékezet óta nem bántak el ennyire, ezzel jelezve, hogy ki az úr Európában, és a világ futballjában, illetve, hogy ki az egyértelmű esélyese ennek a BL-döntőnek. Tavaly gyakorlatilag minden sorozatot Robbennek köszönhetően bukott el a München (kihagyott tizenegyesek és ziccerek a BL- és kupadöntőben, illetve a kvázi bajnoki döntőben), idénre viszont valahogyan sikerült belőle is olyan futballistát faragnia Heynckesnek, akit nemcsak elbír a csapat, de fegyelmezetten és hasznosan játszva hozzá is tud tenni annyit, amennyivel összességében nagyjából pótolni tudják Toni Kroos hiányát. Ez pedig azt jelenti, hogy ennek a Bayernnek úgy tűnik, nincs gyenge pontja – vagy még senkinek nem sikerült megtalálnia.

A BL döntőre óriási promóciókkal is készültünk, minden nap más meglepetés vár, ezt se hagyd ki!