Az éjjel véget ért és a másnap borzasztó


Az oroszok elleni meccs után azt írtam, hogy nehéz értékelni azt a bohózatot. Most nem tudom, mit is mondhatnék… Csak üres tekintettel nézem a szövegszerkesztő villogó kurzorát és leginkább az jár a fejemben, hogy a pénteki produkciót a magyar felnőtt férfi lakosságból teljesen véletlenszerűen kiválasztott emberek 11 fős halmaza is simán hozhatta volna.

Storck azt hitte, hogy az amatőr játékosokból álló, 78 ezer lakosú Andorra ellen elég lesz egy B csapat is. Érthetetlen, mert nem kell ahhoz különösebb szakértőnek lenni, hogy lássuk: Európában ma már nincsen könnyű meccs. Főleg idegenben. Sem Feröeren, sem Andorrában, de még a Vatikánban sem. Ezt most egy életre megtanulhattuk. Világos, hogy a világbajnoki kvalifikációt már régen elengedtük, de azért ez durva volt.

A péntek esti vereség már csak azért is döbbenetes, mert óriási volt a kontraszt az egy évvel ezelőtti Európa-bajnoki szerepléshez képest. Állítom, hogy a tavalyi Eb-n játszó válogatott a mostanit egy hatossal küldené haza (még úgy is, hogy abból öten tegnap is tagjai voltak a csapatnak).

Sokan leírták már sokféle módon, hogy mi a baj a magyar focival és mára már tényleg elfogytak a jelzők. Minden magyarázat jelentőségét veszti egy ilyen vereség után. De nem is kell megmagyarázni az egészet. Mindenki láthatta hol tartunk most, akinek volt türelme végignézni a tegnapi gyalázatot. A mazochista hajlamúak pedig bármikor visszanézhetik, ha esetleg lemaradtak – de ezt inkább senkinek nem javaslom. Alibi passzok és teljes tanácstalanság jellemezte a válogatott tegnapi játékát, már a bekapott gól előtt is.

Minden ami történt, tökéletes korrajza a mai magyar labdarúgásnak. Az uram-bátyám viszonyok, a nem létező utánpótlás, a honi bajnokság borzasztó színvonala a pénteki esti kilencven percben sűrűsödött össze. Tavaly közel 140 milliárd (!) forint ömlött a magyar fociba TAO támogatások formájában. Ennyi erővel föl is lehetett volna gyújtani ezt a nagy halom pénzt, mondjuk a Baross téren, annak is sokkal több értelme van.

Felelős persze nincs és nem is lesz. Ez egy ilyen ország. Nem baj, megyünk tovább. A következő meccsre koncentrálunk. A jövőt építjük, meg stadionokat. Ja, meg hát feljutott a Felcsút is. Mi a siker, ha nem ez? Storckot csak azért nem rúgják ki páros lábbal mert egyrészt nem olyan könnyű bárkit is találni a magyar szövetségi kapitány posztjára, másfelől meg már ezer szálon beleitta magát a magyar posványba ő is.

Az éjjel véget ért tegnap és az ébredés pont olyan fájdalmas, mint amikor egy végigtivornyázott estét követően egy thai ladyboy mellett térsz magadhoz, durva fejfájással, teljesen kifosztva, fájdalomcsillapító után kaparászva.

Félve említem csak meg, hogy hamarosan kezdődnek az előselejtezők a Bajnokok Ligájában és az Európa Ligában. A magyar klubcsapatok esélyeit hagyjuk is. Tavaly épp megfelelően beárazta labdarúgásunk értékét az albán második helyezett. Most a változatosság kedvéért például a baltikumi futballt tehetnénk naggyá, ha úgy hozza a sorsolás. Már alig várom.