Nem Dzsudzsák fejlődése volt a cél Törökországba igazolásakor


„Jó lenne, ha a vezetők leszállnának a magas földről”- így kommentálta az egyik korábbi kissebségi vezető, amikor kiderült, hogy valamiért megpiszkálták őt. Igazából ennek semmi értelme, mert valójában a magas ló és leszállás viszonylatáról szól a közmondás, de esetünkben épp ideillő.

Mert, hogy a magát még a szakmát mindig tanulónak tartó menedzser egy kicsit benézte Jéjé, amerikaiul Dzsédzsé kiszervezését az erősen nyomuló, de inkább piszkosul jól fizető ruszki sampionátból. Ághassi sportszakíró alaposan elemezve kritizálta, szlengben szólva beleverte a csúfot a híres hetes mezes kan kelet-európai-balkáni-ázsiai csereberélésébe. Az az írás tulajdonképpen ragyogó jellemzése az idehaza uralkodó emberkereskedő, vagyis mánáger típusnak. Hogy tudniillik, tojok rá, hogy a csóka fejlődjön, csak a lé folyjék be sokkal, de sokkal nagyobb mennyiségben, mint azt a hétköznapi BKV bérletes gondolná.  

Évek óta minden nyáron attól lett bővérű a férfi újságolvasók barlangos teste, hogy Dzsédzsé kérőinek leírása volt a címlap sztori. Nem volt olyan hatalmas európai klub, amelynek a nevét ne lengették volna be Balázs jövőjével kapcsolatban. Azonnal megmerevedtünk, amikor a Liverpoollal hozták hírbe, nem lanyhult a figyelmünk a Lazio nevének kiejtésekor, akkor meg pláne feszesbe vágtuk magunka, amikor a Borussia Dortmund került a fókuszba. Jaj, ennek a tehetséges fiúnak mindenhol ott lenne a helye, legyen szó beadásról, szélről csellózásról, rollerezésről, benzinhiányról. Mint ahogyan aktuálisan minden ilyen terminusban, ezekben a hónapokban is szépen elnyelte a marketing horgot a magyar köznépesség DéBé esetleges klubjával kapcsolatban. Jaj, viszont ezen a hosszú forró nyáron annyira izgatott volt a plebsz. Mer’ A Pál, vagy ahogyan a germánok mondják: Paldardaji kimondta az okosat: kell ez a nyírlugosi fiú Börlinbe. Elindult a pörgettyű, húúú, öcsém, az milyen lenne, ha Berlinben forgatná Linduska a Mahacskalában vásárolt rózsaszín harckocsit, picit belepirítva Dzsúd Láv és nagyon Kedves Ferenc aurájába. Mert a Zéel eszét is megpörgette, hogy a Brandenburgi kapuban védhette volna Balázs és az ismeretlen Ferkó csavarását. 

Ebben a nyári kavarásban, amelynek a végállomása nem a német a főváros, hanem egy jó török település, nem az a fontos, hogy hová. Sokkal inkább az, hogy a menedzsment hiába kavarta a nagy klubok nevét Dzsudzsák Balázzsal összefüggésben, ismét nem a csóka fejlődése volt a fő szempont. Hanem a pénz. És azt meg végképpen nem szabad elfelejteni, hogy a németek a magyarért nem adtak másfél millió eurót, a nekünk tök ismeretlen Starkért viszont pont hárommilliót perkáltak.

Na, ugye, hogy jó lenne leszállni a magas földről?

A Bursaspor dobogón végez a török bajnokságban @ 5.25