Mika Häkkinen gondolatai a 2017-es Formula-1 szezonról


Mindenki tudja, hogy 2017 a változás éve a Forma-1-ben, ami szerintem igencsak jó hír. Amikor meglátogattam az előszezonban a barcelonai tesztpályát láthattam, hogy az új kocsik nem csak gyorsak, de külsőleg is igen látványosak – vagyis úgy néznek ki, ahogyan egy Forma-1-es versenyautónak kinéznie kell. Ez azért is fontos, mert a sportág az utóbbi időben bizony veszített a népszerűségéből.

Amikor 1991-ben megkezdtem a versenyzői karrieremet az autóknak még csupán egyszerű aerodinamikájuk volt. A teljesítmény elsősorban a nagy lőerő, a széles gumi és a megbízható kormányzás kombinációján múlott. Ezt követően az idők változni kezdtek, a motoroknál először V 10-re cseréltük a korábbi V 12-est, majd végül azt is V 8-ra. Megkezdődött az aerodinamikai finomítása is, ami igencsak kritikus pontnak számított, hiszen bármilyen kis módosításra a kocsik érzékenyen reagálhattak, így egy apró hiba is akár kritikussá válhatott. Manapság azonban nemcsak az aerodinamika vált rettentően összetetté, de a gumik gyors kopása miatt szinte csak egyetlen kört lehetett meghúzni teljes erővel, ezért szinte minden az abroncs minőségén múlott. Ez így nem igazi autóverseny..

Az új szabályok ebben is változást hozhatnak, mivel a gumik szélesebbek, nagyobb leszorító erővel rendelkeznek, innentől fogva pedig csak a pilótán múlik, hogy mennyit vállal be verseny közben, de a lehetőség adott lesz, hogy masszívan támadhatja mindenki a jobbnál jobb pozíciókat, ami mondani se kell alighanem az összes versenyző ínyére lesz.

Sokat hallottam arról, hogy az újítások miatt különösen jó kondiban kell lennie a pilótáknak. Ebben semmi újdonság nincs, hiszen a verseny alatt eddig is durva fizikai erő terhelte a versenyzőket, tehát a jó kondíció már korábban is elvárás volt. Igaz, ez idén kicsit tovább fokozódhat. A koncentráció azonban valóban erősebb kell, hogy legyen mindenki részéről, mivel az elmúlt években ennek szintje érzékelhetően visszaesett, viszont a szélesebb kerekek és a sokkal erősebb aerodinamika idén újra megköveteli ennek a maximumát.

Minden versenyzőnek tisztában kell lennie a saját határaival, mert különben szűk pályákon – mint például a monacói vagy a szingapúri ring – sok ütközést láthatunk az elégtelen koncentráció miatt.

Az egész évben való versenyzés óriási fókuszálást igényel, különböző mentális felkészülésekkel, amelyet mindenki különbözőképpen old meg. Néhány pilóta szabadságra megy a versenyek között, elvonulva a tengerpartra távol mindentől, míg a hiperaktívak más módot választanak arra, hogy lelkileg is fitten tartsák magukat.

Amennyiben én irányítanám egy versenyző felkészülését leginkább azt a részt hangsúlyoznám, hogy zárjon ki minden koncentrálást nehezítő tényezőt és teljesen csak a feladatokra figyeljen. Amikor az ember a saját határait ostromolja, szükséges, hogy tudja mit vár el önmagától és az élet adta lehetőségektől. Hogy híresség, sztár akár-e lenni vagy pedig olyan gyors amennyire lehetséges, hogy versenyeket nyerjen? Vagy csak a pénz érdekli? Ezek fontos kérdések, ha valaki a Száguldó Cirkusz része, mert csak így lehetséges, hogy eldőljön ki fejlődőképes és ki az, aki nem.

Az emberek gyakran kérdezik tőlem, hogy a finn versenyzők miért ennyire gyorsak? Úgy vélem ez nagy részben a finn mentalitásban gyökerezik. Szeretünk közel lenni a természethez, időt hagyni magunknak az elmélyült koncentrálásra. Akik viszont népes országból, illetve nagyvárosból jön, sokszor nyugtalan, sőt néha ideges benyomást is kelt. A mi kultúránk segít abban, hogy nyugodtan és elmélyülten koncentráljunk az előttünk lévő feladatokra. Néhai barátom, Dr. Aki Hintsa egy fantasztikus ember volt, akitől azt tanultam, hogy amennyiben megleljük a saját belső békénket, úgy tudjuk csak felszabadítani a bennünk rejlő tehetséget és energiákat. Csak így tudunk igazán a céljainkra összpontosítani.

Ha pedig a gyors finneknél tartunk, megkerülhetetlen, hogy szót ejtsünk honfitársamról, Valtteri Bottasról, aki hatalmas lehetőséghez jutott Nico Rosberg visszavonulásával. A világ jelenlegi legjobb istállójához igazolva Lewis Hamilton mellett fejlődni nem akármilyen lehetőség. Természetesen nem lesz egyszerű tapasztalat, de egy versenypilóta élete sosem egyszerű. Amikor az ember nyomást érez magán akkor az még jobb teljesítményre is sarkallhatja, sőt néha meg egy picike düh is hasznos lehet ebben a sportágban.

Volt szerencsém együtt dolgozni olyan fantasztikus egyéniségekkel, mint Ayrton Senna, Alain Prost, és Nigel Mansell. Figyelhettem őket. Mindhármukra az óriási energia és elkötelezettség volt a jellemző, valamint, hogy mindent megtettek a csapatuk érdekében, hogy az még tovább javuljon. A jó pilóta ugyanis szorgalmasan dolgozik és egyfolytában tanul, mert a tehetség önmagában még nem elég. Látom magam előtt Sennát, ahogy együtt dolgozott a mérnökökkel, az adatokat tanulmányozta még hétvégén is, minden más tényezőt kizárva. Ráadásul amilyen módon kommunikált a csapat tagjaival az egészen hihetetlen volt. Ilyen esély kínálkozik most Valtteri előtt, hogy egy háromszoros világbajnok, több mint ötvenszeres futamgyőztestől tanuljon. Mondhatni tökéletes hely, hogy kényelmetlenül érezze magát, de arra is tökéletes, hogy egyszer a legjobb lehessen.

Végül pár szó a McLarenről. A múlt héten ismét csatlakoztam a csapathoz, mint nagykövet. Nagyon motiváltnak érzem magam és teljes erőbedobással arra koncentrálok, hogy minél többet segíthessek Zak Brownnak, hogy elérhesse az istállóval azokat a sikereket, amelyekre áhítozik. A karrierem alatt hihetetlen időt töltöttem a McLarennél, rengeteget tanultam, sok meghatározó élményem volt. Még most is úgy érzem magam, mintha csak tegnap váltam volna el a csapattól.

Változnak az idők, a technika fejlődik, de az itt dolgozó emberek továbbra is ugyanolyan szenvedéllyel végzik a feladatukat, mint régen és továbbra is az a motiváció, hogy újra jó csapatot csinálhassanak. Pontosan ezért én is alig várom már az újbóli közös munkát és nagyon boldog vagyok, hogy ismét velük lehetek.